Az állami földek pályáztatás nélküli, "megbízási szerződéses" bérbe adása

Az állami földek pályáztatást, nyilvánosságot megkerülő bérbeadásának úgy tűnik változatlanul tág tere kínálkozik, és az állam láthatóan előszeretettel alkalmazza is azt. Ennek egyik módszereként meghirdeti ugyan az NFA az adott, lejárt szerződésű földrészletre a bérleti pályázatot, ám azt - vélhetően a kritériumoknak mindenben megfelelő, nehezen elutasítható, igen jó helyi pályázatok miatt - utólag érvényteleníti, és - a föld megművelésének kötelezettségére hivatkozva - a nyilvánosság teljes kizárásával, megbízási szerződéssel az előre kiszemelt "csókos nyertesnek" adja bérbe. Az utóbbi időben ennek egyre több példájával találkozunk, melyek közül talán a somogyi Bábonymegyer gazdáinak esete kapta a legnagyobb sajtónyilvánosságot.[1] (Részletesebb leírását lásd a következő "Esettanulmányok" fejezetben).


A másik - tán még kiterjedtebben alkalmazott - módszer szerint a lejárt bérleti szerződésű területekre - különböző indokokkal - az NFA nem is hirdet földbérleti pályázatot. A meghirdetett területek mellett az ily módon meg sem hirdetett 31 ezer hektár legalább ugyanolyan kételyeket vetett fel. Az egy évvel már meghosszabbított, és 2011. október 31-én ismét lejárt hasznosítási szerződésekkel lekötött, elvileg felszabaduló és előzetesen az NFA által közszemlére tett 65 ezer hektár helyett ugyanis csak 34 ezer hektár került nyilvános pályázat keretében meghirdetésre. Ez a közvélekedésben azonnal felvetette annak a lehetőségét, hogy a fennmaradó 31 ezer hektár bérleti jogát a Kormány nem is akarja megpályáztatni, hanem 2010-hez hasonlóan ismét "termőföld hasznosításra irányuló megbízási szerződés" keretében, adott érdekköröknek - zömében ismét a területeket eddig is használó tőkés társaságoknak - nyílt pályáztatás nélkül kívánja bérbe adni. Ezt a vélekedést csak erősítette, hogy a meg nem hirdetett területek használói - helyben általában köztudottan - abból a tőkés társasági körből kerülnek ki, akikkel a széles körben terjedő információk szerint "a vidék békéje" érdekében és jegyében - korábbi birtokpolitikai elveit részben feladva - a kormányzat már 2011. elején megállapodott. Mindez beigazolódott, amikor az NFA 2011 őszén másodszor, majd 2012 őszén immár harmadszor is meghosszabbította ezeket a nyilvánosság elől elzárt megbízási szerződéseket. Nem véletlen, hogy ezeket a szerződéseket az NFA a végsőkig titokban tartja, és csak jogerős bírósági döntés hatására volt kénytelen legalább a kedvezményezettek nevét és szerződéseik számát az érintett települések listájával nyilvánosságra hozni.[2]


Ebbe a körbe tartozik Fejér megyében pl. a lepsényi földek körül kibontakozó - országossá terebélyesedő - éles vita. Ez a korábbi földhasználó - a Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd és Simicska Lajos "kormány közeli" nagyvállalkozók érdekeltségi körébe tartozó, több nagy agrárcéget magába foglaló, és e cégek valamint földterületeik révén 2011-ben több mint 3,7 milliárd! Ft agrártámogatáshoz jutó Mezort-csoporthoz tartozó Mezort Zrt. leányvállalata, a Dél-Balaton Agro Kft. - valamint a felszabaduló több száz hektár földre évek óta váró, a birtokpolitika hivatalosan meghirdetett irányelveinek minden tekintetben megfelelő, helyi, gazdálkodó családok érdekei között feszülő ellentéteket tette a közbeszéd tárgyává. Az eset igen tanulságos, mint egy "állatorvosi ló" magán hordja az állami földbérleti rendszer körüli "rendellenességek" számos elemét, ezért érdemes azt röviden bemutatni és szemügyre venni (részletes leírását lásd a következő "Esettanulmányok" fejezetben).


A korábbi kérdés - hogy tudniillik a kormányzat továbbra is fenntartja-e a nyilvánosságot elkerülő, pályáztatás nélküli bérbeadás lehetőségét. Vagy az ígéreteknek megfelelően ezekre a - vélhetően a legnagyobb "halakat", a legerősebb érdekköröket, a "védettek kasztját" is közvetlenül érintő - földekre is kiírják a nyilvános földbérleti pályázatokat - a földforgalmi törvény elfogadásával eldőlni látszik. Az ugyanis intézményesítette, kétharmadossá tette, sarkalatos törvénybe emelte az úgynevezett "kényszerhasznosítás" lehetőségét, amely gyakorlatilag továbbviheti a nyilvánosság elől elzárt fölbérleti lehetőségeket. Ennek kimenetelét nem csupán a zászlóvivő Lepsényben vagy Bábonymegyeren, de az országban, a vidéken sokfelé nemcsak feszülten figyelik a gazdálkodó családok és a helyi közösségek, hanem ön- és földvédelmi szerveződéseket hoznak létre.[3] [4]



[3]Gazdálkodó Családok Egyesülete: http://gazdalkodocsaladok.hu/


[4]Gazdatanácsok Szövetsége: http://gazdatanacs.blogspot.hu/

 






Cikk megjelenésének dátuma: 2014. 01. 01.
Cikk forrása

2014. január

© 2013 Kié legyen a föld?