A földforgalmi törvénytervezet (T/ 7979. : Fttv) konceptuális tarthatatlansága

1. Az Fttv újraszabályozza a földtulajdonszerzés feltételeit és mértékét (az utóbbira ld. 12 - 17. §) továbbá a haszonbérelhető terület nagyságát (32 - 36. §). A rendezés joglogikai indoka a mezőgazdasági üzemszabályozás (Ütv) egyidejű bevezetése, amely együtt jár az üzemméret törvényi korlátozásával. A természetes személyek tulajdonjog szerzésénél a lényegi változás az, hogy az eddig személyenként járó 300 ha maximális szerzési mértéket az Fttv  csökkenti a jogszerző gazdálkodói státusától függő, különböző mértékekre. (Így az önfoglalkoztató és az őstermelő legalább 100 m2-t, legfeljebb 50 hektárt, az egyéni vállalkozó legfeljebb 300 hektárt, a családi gazdaság legfeljebb 500 hektárt szerezhet.)


A gazdálkodó jogi személy (GT, szövetkezet, egyéb gazdálkodó szervezet) a saját nevében nem szerezhet földtulajdont, viszont ez a jog a cégtulajdonos személyeket "földműves..., tovább "mezőgazdasági termelő" jogcímén illeti meg, külön nevesített elővásárlási és elő- haszonbérleti címek alapján. (Ld. a "helybeli illetőségű" jogi személy és más szervezet ismérvét: 5. § /1/ 9. pont) A jogi személy cégtulajdonosára a tulajdonszerzés általános szabályaitól egy eltérés van. E szerint, ha a jogszerző földműves a gazdasági társaságban minősített befolyással bír, úgy a GT tulajdonában álló földek mértékének a 3/4 részét az ő meglévő tulajdonaként kell figyelembe venni, vagyis össze kell számítani a megszerezni kívánt föld mértékével. (13. § /2/)


Az Fttv ugyanezt a rendezőelvet alkalmazza a földhaszonbérlet mértékének meghatározásánál, azzal az eltéréssel, hogy itt a gazdálkodó jogi személyek (nagyüzemek) javára nyílt, kedvezményes megkülönböztetést alkalmaz a földbérleti piac többi szereplőjével szemben. Míg ui. a természetes személyeknél a bérlet megengedett felső határa (a tulajdonban és bármely címen használatban álló földterület beszámításával) azonos a tulajdonszerzés rendezési mértékével (50, 300 és 500 ha), addig a mezőgazdasági termelők (a nagyüzemek) 300 és 1200 ha közti földet haszonbérelhetnek. (33. §) Ez a kiváltságos térmérték is, azonban, csak viszonylagos korlát, mert az 1200 ha üzemméretet tovább növelheti a cégnek a tagjaitól, illetve RT esetén a névre szóló részvényeseitől korlátlan mennyiségben haszonbérelhető föld, valamint az a terület is, amelyet kényszerhasznosítás címén használ, mivel mind ezek nem számíthatók be a törvényi maximumba. Valójában e jogintézmény - a hatályos Földtörvénnyel egyezően - korlátlan üzemméretet szavatol a nagyüzemnek.


2. A tulajdonszerzés és a haszonbérlet feltételei megváltoztatásának az alapvető indoka, vagyis a mezőgazdasági üzemszabályozás alakító hatásának a szükségszerű jogkövetkezménye csak akkor állna fenn, ha a jogalkotó a piacgazdasági, vagyis az Észak - és Nyugat - Európában élő, valós földpiaci üzemszabályozással élne. Ennek lényegét, azonban elvetette, mert míg e modell rendeltetése a nagybirtokrendszer és a vele járó külföldi földspekuláció kizárása, addig a hazai rendezés intézményesen fenntartja a nagybirtokrendszert, sőt, annak nyomasztó gazdálkodói és hatalmi túlsúlyát a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet nem indokolható, megkülönböztetett kiváltságaival kívánja megszilárdítani. Ezt az állítást a következő bizonyítja:


2. 1. A piacgazdasági üzemszabályozás

== a teljes földalapra, valamennyi árutermelő gazdaságra kiterjed;

== kivételt nem tűrve kötelező;

== összekötött a közösségi és a nemzeti kiegészítő támogatással: az a gazdaság, amelyik nem veti magát alá az üzemszabályozásnak és a vele járó kötelező nyilvántartásba vételnek, az kizárt az agrártámogatásból;

== bármely gazdaság - a gazdálkodó tőkeerejétől függetlenül - csak egyetlen üzemet tarthat fenn;

== az üzemvezető nem dönthet az üzem méretéről, hanem azt csak a kötelezően előírt törvényi minimum és maximum határain belül választhatja meg;

== az üzemméret túllépése a többletterület kötelező elidegenítésével jár; (ld. a francia Safer kényszer - adásvételét);

== az üzemszabályozás nem nyújt kedvezményt a jogi személy (vagy egyéb) gazdálkodó szervezetnek, hanem annak az üzemlétesítés és üzemvitel azonos feltételeit kell teljesítenie a természetes személyekre előírt kötelezettségekkel (ezeknek a cég természetes személy tagjai kötelesek eleget tenni);

== a fenti rendezőelvből következik, hogy a gazdálkodó szervezetnek semmilyen jogcímen (földtulajdonosként vagy haszonbérlőként) nem lehet térmértéki kiváltsága, vagyis az üzemméretének törvényi maximuma nem haladhatja meg a magángazdák üzemméretét; (ld. pl. a francia nagytáblás gabonatermesztés 40 ha birtok - minimumát és 250 ha birtok - maximumát).


2. 2. A piacgazdasági üzemszabályozástól a hazai rendezés a következő lényeges intézményekkel tér el[1]:

== az Ütv csak jövőbeli hatályú, így a fennálló birtokszerkezetet nem érinti (semmilyen kötelező átalakulást nem tervez és nem ír elő a nagyüzemek terhére, amelyek - Zvi Lerman világbanki szakértő számításai szerint - gazdaságaink 8 % - át teszik ki és a földalap 90 % - át birtokolják);  

== az Ütv nem lesz kötelező: az üzemvezető a saját érdekei szerint dönthet, hogy az üzemszabályozásnak aláveti "e a gazdaságát, vagy sem;

== az Ütv kikényszerítésére nincs közigazgatási (közhatalmi) szankció (az elgondolás szerint csak közvetett gazdasági eszközök, ma még bizonytalan adó - és illetékpolitika, stb. ösztönzik majd a nagyüzemi gazdálkodót a rendezés elfogadására);

== a fenti rendezőelvek eleve kizárják, hogy a hazai üzemszabályozás a teljes földalapra és az összes árutermelő gazdaságra kiterjedjen;

== az üzemszabályozásnak nincs kapcsolata az agrártámogatási joggal,    ezért lemond róla, hogy a támogatási jog elvesztésének szankciója a nagyüzemet rászorítsa méretének csökkentésére és az üzemszabályozásnak való alávetésére;

== az Ütv elveti az "egyetlen üzem" működtethetőségének a törvényi követelményét. (Az Ftttv ezt már azzal érvényesíti, hogy a jogi személy vagy egyéb gazdálkodó szervezet a cég ...földműves" tagja személyében ugyan "csak" 1200 ha méretű üzem földtulajdonához és bérletéhez juthat, de egyrészt, e méret korlátlan, mert tetszőleges nagyságra növelheti további tag vagy részvénytulajdonos felvételével, akinek bármennyi földje lehet: ez nem számít be az 1200 ha mértékbe. Másrészt, a társasági jogi cégszerveződés a tetszőleges számú cégformák szorosabb - szűkebb összefogásával - a cég "földműves" tagjának járó 1200 ha üzemmérettel és a "mezőgazdasági termelő" elővásárlási és elő - haszonbérleti kiváltságaival - bármely számú üzemet működtethet, ha azok egyenként betartják a maximum 1200 ha elvi korlátot. (Ez utóbbi is csak látszat - korlát.) E miatt az Ütv üzemméret korlátozása csak a természetes személyek üzemeire érvényesül, míg a jogi és egyéb (társasági, stb.) gazdálkodó szervezetek esetében fiktív, valójában elesik.


3. Mivel az Ütv megtagadja a piaci üzemszabályozás alaprendeltetését, a nagybirtokrendszer korlátozását (kizárását), ezzel eleve semmissé teszi az Fttv célrendszerét. (Ld. az Fttv preambulumát, amely - egyebek közt - a falu népesség megtartó képességének megújulását, a helyi foglalkoztatás bővülését, a családi közösségek termelési közösségként megszerveződését, a középüzemek elterjedését, a saját munkavégzésen alapuló termelés kiterjesztését, az önfoglalkoztatás megerősítését célozza meg.) Nyilvánvaló: az Fttv csak hamis célképzetet fogalmazhat meg a családi gazdálkodás meghatározó szerepének létrehozására, amikor a jogalkotó egyidejűleg intézményesen elkötelezte magát a nagyüzem birtokszerkezetének fenntartása és földtulajdonnal (elővásárlási és elő - haszonbérleti kiváltságokkal) megszilárdítása mellett.[2] Ugyanakkor az Fttv ahhoz, hogy a nagyüzem számára a többi földpiaci szereplőhöz képest megkülönböztetett, tetszőleges mértékű és számú üzemet, valamint arra földtulajdonszerzést is biztosítson, kénytelen volt mellőzni a földpiaci üzemszabályozás központi vezérlőművét, a szektoregyenlőség és a versenysemlegesség közösségi jogi követelményét. A piaci üzemszabályozásnak ui. - kivételt nem tűrő - rendezőelve, hogy az üzemméret meghatározása (a minimális és a maximális "birtokméret...) teljesen független az üzemet fenntartó személyétől (tőkeerejétől), ami helyett kizárólag tárgyi ismérvekre alapozza a lehetséges üzemméretet. Ezek lényege a föld művelési ága, az alkalmazott termesztési technológia és a helyi földellátottság.[3] Ugyancsak ebből ered, hogy a közigazgatási beavatkozás nem a tulajdonszerzést és nem a földhaszonbérlet mértékét korlátozza, hiszen az üzemlétesítés számára még a földhasználat jogcíme is közömbös. E helyett a hatóság csak a bármely személy (természetes és jogi személy) által a konkrét esetben fenntartható üzem (legkisebb és a lehetséges legnagyobb) nagyságát határozza meg.


Az Fttv viszont - a kívánt eredmény, a nagyüzem kiváltságos elsajátítási helyzetének szavatolásához - kénytelen volt nem létezőnek tekinteni a közösségi jog által megkövetelt és védett versenyjogi minimumot, amin áttört és az üzemméret törvényi rendezését az üzemgazdaságtan tárgyi ismérvei helyett nyíltan - kényszerű elismeréssel - szubjektív tényezőkre alapozza.[4]  Ezek közül különösen kirívó a "földműves tevékenységének birtokpolitikai megítélése", ami önmagában is a rendezés önkényének a reális veszélyét hordozza. Egy jogállam alkotmányos birtokpolitikai célként nem tűzheti ki és törvényesen nem indokolhatja meg, hogy bármely gazdálkodó jogalany részére a - korlátozottan rendelkezésre álló termőföld alapból - megkülönböztetett nagyságú földszerzést szavatol, míg ugyanezt a földpiac többi szereplőjétől megtagadja. Már pedig, az adott esetben a nagyüzem "gazdasági mérete és termelési képessége..., tovább "birtokpolitikai megítélése" alapján a jogalkotó rendelkezése épp ezt valósítja meg.


4. A célrendszer megkerülése és az üzemméret tárgyi jogalapjának az elvetése után az Fttv már gátlástalanul kialakíthatta - a "tulajdonszerzés közjogi korlátozásának a tulajdonszerző személyéhez tapadó, általánosan kötelező követelmények többrétegű megfogalmazásával"[5] - a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet kasztrendszerét a közel két millió magángazda (őstermelő, önfoglalkoztató, egyéni vállalkozó és családi gazda) terhére. Egyidejűleg a "birtokpolitikai megítélés" szubjektív kategóriája a tulajdonszerzésnél a jogi (vagy egyéb) személy nagyüzemnek a természetes személyekkel azonos tulajdonszerzési esélyt teremtett (a "földműves" cégtulajdonosok egyenkénti szerzőképességével ezt meg is sokszorozva), míg a földhaszonbérletnél a korlátlan üzemméretet is biztosító kiváltságrendszert létesített. Az Fttv ezt az eredményt olyan jogtechnikával érte el, amely egyfelől, a természetes személy földműves gazdálkodói státusát a meghatározó, áttörhetetlen korlátnak használja a maximális földszerzés mértékének behatárolásánál. E jogalanyok üzemméretének ilyen módszerű leszűkítése azért jelent kasztrendszert, mert abból a magángazda földműves a gazdálkodói  többlet - teljesítményével sem képes kitörni.[6] Másfelől, az Fttv a "birtokpolitikai megítélés" szubjektív feltételrendszerét a nagyüzem javára következetesen végrehajtja nemcsak a földtulajdonszerzésnél, hanem az elővásárlási jogok, az elő - haszonbérleti rangsor, a haszonbérlet térmértéki kiváltságai és - a külön törvényi rendezésre utalt - vállalkozói földhaszonbérlet intézményi kiváltságaival is.


4. 1. Az elővásárlás elsődleges jogosultja bármely földnél - még az önkormányzat által kijelölt települési övezet földjénél is - a föld helyben lakó volt haszonbérlője. (23. § /1/) Ez a földalap 70 - 90 százalékára a nagyüzemi cégtulajdonos tulajdonszerzését biztosítja.[7] Ha az Fttv valóban a kis - és középüzemek földtulajdonszerzését kívánná segíteni, úgy ki kellene mondania, hogy "".elővásárlási jog illeti meg a/ a föld helyben lakó, nem nagyüzemi (gazdasági társasági és szövetkezeti) cégtulajdonos volt haszonbérlőjét...." (Fttv 23. § /1/ a/pontja)  A "nagyüzemi földművesek..., pedig a b - d./ pontokban felsorolt természetes személyek mögé, az e/ pont ranghelyére kerülnének.


Ugyanez a törvényhely - a volt haszonbérlővel azonos rangsorban - az elsődleges elővásárlási jogot a - külföldi és belföldi - tőkeberuházónak adja meg ültetvény telepítése (üzemeltetése), állattartó telep és halastó üzemeltetése címén. (23. § /1/a. pontja és 24. § /3/ a - c. pontjai) Ez a  nagyüzemi tőketulajdon merőben alaptalan kiváltsága, ami az összes, nem tőkeerős, kis - és középüzemi helyi gazdálkodót megfosztja a földtulajdonszerzés esélyétől.[8] Az a tény, hogy bárki - a tőkeereje alapján - értéknövelő beruházást teljesített a bérelt földön, a legkevésbé indokolja számára a földtulajdoni monopólium - minden más földpiaci szereplővel szemben garantált - biztosítását. A mai világválság helyzetében ui. a föld közfunkcióinak és élelmiszertermelő szerepének az új értékrendjében (amely az államra alkotmányos felelősséget hárít polgárainak élelmezés biztonságáért) semmiképp nem elfogadható birtokpolitikai államcél a földtulajdonnak a helyi gazdákkal szemben az - akár hazai, akár külföldi - tőkehasznosító részére biztosítása.


Az Fttv a nagyüzemi tőketulajdon földszerzési elsőbbségét a gazdálkodás kiterjesztésére külön biztosítja. Amikor ui. a tőkebefektető - a 24. § (3) a- d/ pontjai szerint kedvezményezettekkel (állattartó telep üzemeltetője, állattartást vállaló földműves, ültetvény - telepítő és üzemeltető, továbbá egyedi agrár - környezetvédelmi termelésre vállalkozó személy) azonos rangsorba kerülne, úgy elsőbbségi ranghely illeti meg őt az üzem - kiegészítő földszerzés és új üzem létesítése címén. (24. § /4/ a - b. pontjai) Nem vitatható: itt is a tőkeerő (mint az elsajátítási magánérdek anyagi alapja) és nem a helyi termelők földellátásának a  célja dönti el, hogy kié lehet a földtulajdon.


4. 2. Az elő - haszonbérleti jog elsődleges jogosultja a magyar állam. (43. § /1/)[9] Őt követően, viszont az Fttv a nagyüzem földszerzési elsőbbségét hasonló céltudatossággal biztosítja, mint az elővásárlási jognál, de eltérő jogtechnika alapján. Az önkormányzat által kijelölt övezeti földnél ui. az elő - haszonbérlet rangsora azonos az elővásárlás sorrendjével, tehát a nagyüzemi cégtulajdonos itt is a "föld helyben lakó volt haszonbérlője" jogcímén kap elsőbbséget. (43. § /3/) A nem - övezeti földek elő - haszonbérleti jogára, pedig a rangsor elsődlegessége (ha az NFA nem élt e jogával) a mezőgazdasági termelőket, vagyis a jogi személy (vagy egyéb gazdálkodó szervezet) nagyüzemeket illeti meg.[10] Az egyes "jogosulti csoportokon" belül az Fttv elsőbbséget ad a tőkeberuházást teljesített családi gazdálkodóknak. (Halastó, állattartó telep üzemeltetése, ültetvény telepítése, stb. címén: 43. § /5/)[11] Nyilvánvaló: ha az Fttv a saját célrendszerét követi, ezen belül a helyi őstermelők, egyéni vállalkozók, családi gazdálkodók elsődleges földszerzését kívánja biztosítani, úgy mellőznie kell a mezőgazdasági termelők elsődleges elő - haszonbérleti jogosultságára és kötelező kijelölésükre írt törvényi rendelkezést. (43. § /4/)


4. 3. A haszonbérletnél az Fttv megszűntette a GT és a szövetkezet eddigi - a közösségi jogba ütköző - térmértéki kiváltságát, a legfeljebb 2500 hektárra terjedő területi mértéket, ami korlátlan üzemméretté növelhető a saját tagtól és a névre szóló részvényestől bérelhető földek be nem számításával. Egyidejűleg, azonban, a haszonbérelhető terület nagyságát a földbérleti piac valamennyi szereplőjére kiterjedően újra szabályozta. Ezzel végrehajtja egyrészt, a nem nagyüzemi földhasználók kasztrendszerbe szorítását, másrészt a nagyüzemi tőketulajdonosok részére űj, átfogó kiváltságok rendszerének a kiépítését.


Az önfoglalkoztató és az őstermelő legfeljebb 50 ha, az egyéni vállalkozó 300 ha, a családi gazdálkodó 500 ha földet bérelhet, mindenkor a bármely jogcímen használt földterülete beszámításával. (32. § /1/) A mezőgazdasági termelő (a jogi és egyéb személyiségű nagyüzem) legfeljebb (szintén a bármely címen használt földje beszámításával) 300 ha föld bérletére jogosult, ha a szerzést megelőző 3 évben átlagosan 15 főnél kevesebbet foglalkoztat. A szerzési mérték 500, 800, ezer és legfeljebb 1200 ha nagyságra nő, ha a nagyüzem átlagos foglalkoztatási létszáma eléri a 30, a 60, a 80, illetve a 100 főt. A szerzési mérték jogi értelemben korlátlan, mert azt tovább növelheti a cég tagjától (névre szóló részvényesétől) bérelhető földek mennyisége, ami nem számítható be a törvényi mércébe. (33.§) Az Fttv a nagybirtokrendszer új térmértéki kiváltságát közgazdasági indokokra, főleg a foglalkoztatás - politikára alapítja: a nagyüzemek meghatározó szerepet játszanak a mezőgazdasági munkaerő foglalkoztatásában, a vidék felemelésében, így nyilvánvaló közérdek az üzemméretük kedvezményezett kiterjesztése a többi gazdálkodóval szemben.[12]


Egyértelmű, hogy a földbérletnél kialakított kasztrendszer, minek ellenpólusa a nagyüzem földszerzési és üzemméreti kiváltsága, átgázol az Fttv célrendszerén, miközben (a később kifejtettek szerint) a közösségi és a hazai jogba ütközik. E mellett, a nagyüzem meghatározó mezőgazdasági foglalkoztató képességének a tételezése és földszerzési kiváltságainak erre alapítása hamis, számos tárgyi bizonyítékkal megcáfolt közgazdasági érv. Valójában - mivel épp az iparszerű, nagytáblás művelés és a nagygépekre épülő technológia miatt a nagyüzem élőmunka igénye csekély, a nyereséghozam kényszere pedig ezt még tovább szűkíti - a mai egyéni gazdaságok (az őket felszámoló gazdasági szabályozók ellenére is) azonos területegységre vetítve négy - és hétszeres foglalkoztatási arányt érnek el a nagyüzemhez képest. Ezért a megkülönböztetett térmértéki kiváltság - ha az csak a közgazdasági szemponton múlna - éppen őket illetné meg.


5. Az Fttv külön törvényi rendezésre utalja a vállalkozói földhaszonbérlet új jogintézményét, amely kizárólag a nagytőke legerősebb mezőgazdasági szerveződésének, föld - és vagyonegyesítésének kíván különleges kiváltságokat szavatolni gazdálkodási monopóliuma megszilárdításához és az állami földtulajdon terhére is megvalósuló tulajdonszerzéséhez. A jogalkotó nem hagy kétséget a felől, hogy ez a (magánelsajátítást szolgáló) kiváltság a személyes munkavégzésen alapuló gazdaságokat nem illetheti meg.[13] Bár az új jogintézmény nem tárgya a földforgalmi törvénynek, azonban annak a tőkehasznosulást szolgáló - a hazai jogrendben eddig nem ismert - kiváltságaival itt is számolni kell a miatt, mert azok a földbérleti piac összes egyéb szereplőinek a terhére egyoldalú előnyszerzést és törvénybe ütköző megkülönböztetést jelentenek.[14]


6. Az Fttv a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet mértékének új rendezésével, a nagytőke nem indokolható földszerzési kiváltságainak létrehozásával nemcsak a saját célrendszerén és a kormány földprogramján gázol át, hanem az intézményeivel több, lényeges közösségi és hazai jogsértést idéz elő. Jogi oldalról ezek abban összegződnek, hogy a földtulajdonszerzés és a bérelhető föld mértékének törvényi korlátozása elveszti érvényes jogalapját, mert a jogalkotó az irányadó közösségi jogot és a magyar Alkotmánybíróság e tárgyú iránymutatásait tévesen értelmezi, a valós jogalap kötőerejétől eltekint, ez, pedig fogalmi alapvesztéshez vezet (konceptuális inkoherencia). Mindez a következőkben jelenik meg:


6. 1. A törvényelőkészítő részletesen kitér a jogi rendezés jogalapjára és az Fttv indokolása többször utal rá, hogy az új intézményei teljes összhangban állnak a kötelező közösségi joggal.[15] Ugyanakkor, a jogi következtetéseinek levonása azt bizonyítja, hogy a jogalkotó vagy nem ismeri, avagy nem kívánja ismerni (alkalmazni) a hiteles közösségi jogot e döntő kérdésben. A tisztázáshoz, ezért nem mellőzhető a valós jogalap rövid felidézése.


Magyarország földtulajdoni és földbérleti piacon gyakorolható önrendelkezésére a földmoratórium lejártával a Római Szerződés (EUSZ: Európai Uniós Szerződés) 56. cikke az irányadó. Az Európai Bizottság számunkra adott iránymutatása már a csatlakozást előkészítő tárgyalásoknál tisztázta ennek tartalmát. E szerint, amint a tőke szabad áramlásának bármely korlátozása tilos, mind a tagállamok, mind a harmadik országok viszonylatában, ennek jogi analógiájára - a tőkeszabadság értelmében - a földtulajdon és a földhasználat szabad forgalmazásának az akadályozása is tilos az EU területén.


Az EB az EUSZ 56. cikkének a földre való alkalmazásáról részben a saját iránymutatását - mint nem kötelező, értelmező jogforrást - jelölte meg, részben, pedig azt kiegészítette az Európai Bíróság eseti döntésével. Az iránymutatás - szó szerint - a következő: "A tőke szabad áramlását érintően tiltott minden, mind a diszkriminatív, mind a nem diszkriminatív korlátozás. Azok a nem diszkriminatív intézkedések, amelyek a beáramló tőkemozgást korlátozzák, megengedettek, feltéve, hogy olyan objektív és állandó feltételeken alapulnak, amelyeket közzétettek és a közérdek érdekében kötelező elvárásokat támasztanak alá. Minden esetben, tiszteletben kell tartani az arányosság elvét." (EB 97/C/220/06. sz.) Ehhez járuló, további követelmény az Európai Bíróság iránymutatása, amely szerint "a gazdasági okok nem tekinthetők kötelező elvárásnak." (17/92. sz. eset, ECR 1993.)


A fenti, együttes feltételek rendszerét az arányosság közösségi jogi fogalma teszi teljessé. Általában - tehát nem kizárva a konkrét, egyedi eset sajátos szempontjait (melyeket épp az EKB gyakorlata alakít) - az arányosság alapelve a következő igényeket támasztja:

a/ a kérdéses intézkedés - jelen esetben a tőkemozgás korlátozása "megfelelően     szolgálja a jogos célkitűzést,

b/ az intézkedés szükséges legyen, elsősorban arra figyelemmel, hogy nincs - e kevésbé korlátozó jogi eszköz a cél elérése érdekében;

c/ az intézkedés arányos és kiegyensúlyozott legyen olyan értelemben, hogy bármely sérelemnek vagy korlátozásnak, melyet az intézkedéssel okoztak, megfelelően egyensúlyban kell állnia az elért (mégpedig a társadalmi közösség számára elért) előnyökkel a nélkül, hogy az intézkedés bármely diszkriminációt megengedne.


6. 2. 2014. V. 1-től az államterületünket alkotó, bármely rendeltetésű föld tőkének fog minősülni, függetlenül attól, hogy annak szabad forgalmazása kinek a javára hoz tulajdont, avagy földhasználati jogcímet. Ehhez képest, a föld tőke - minősége épp úgy érvényesül bármely természetes személy (önfoglalkoztató, őstermelő, stb.) földügyleténél, mint a szervezeti tőketulajdonosok földszerzésénél. Az Fttv amikor - a szerzési mértékek önkényes korlátozásával - kasztrendszert létesített a természetes személyek földtulajdona és földbérlete terhére, miközben a nagyüzemi cégtulajdonosoknak a korlátlan üzemméretet is lehetővé tevő kiváltságrendszert alkotott, ezzel az EUSZ 56. cikkén alapuló, szabad földforgalom egyik döntő alapkövetelményét, a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmát is megszegte. Nem szorul bizonyításra: az őstermelő, az egyéni vállalkozó és a családi gazda, akit az Ftv eddig a személyében 300 ha föld tulajdonának szerzésére jogosított (négy tagú családjával, pedig 1200 ha földje is lehetett), a legfeljebb 50 ha (300 ha és 500 ha) mértékre leszűkített maximális földtulajdon - szerzési képességével, továbbá az ugyanígy csökkentett haszonbérleti maximumával súlyos, megkülönböztetett hátrányba kerül azzal a nagyüzem cégtulajdonossal szemben, akit a földtulajdonszerzés természetes személyekre irányadó mércéjén felül az 1200 hektárt is meghaladó földhaszonbérleti jogcímek kiváltsága illet meg. A tőke (a szabad földforgalom) mozgásának mindenek előtt a diszkriminatív korlátozása tilos. Már pedig, a kivételes korlátozhatóság egyetlen jogi érve (törvényi feltétele) nem hozható fel a mellett, hogy az Fttv a közel 2 millió hazai földpiaci szereplőt megfossza a földtulajdonszerzés és bérleti esély mai törvényi lehetőségeitől, amelyeket egyidejűleg a nagyüzemi tőketulajdonosok számára nagymértékben, intézményi garanciákkal kiterjeszt. Nyilvánvaló: a nagybirtokrendszer ilyen módszerű megszilárdítása, földszerzési monopóliumának megteremtése nem minősülhet a "közérdeket érvényesítő, kötelező társadalmi elvárásnak" (ami a kivételes korlátozhatóságot megalapozná),ellenkezőleg, az utóbbi közérdek épp a tőketulajdon szerzési feltételeinek a természetes személyek jogállásához igazítását követeli.


Az Fttv, tehát nem rendelkezik törvényes jogalappal a földtulajdonszerzés és a földbérlet diszkriminatív szabályozására. E helyett, jogszerűen, két megoldás között választhat. Vagy azonos szerzési mértéket ír elő valamennyi földpiaci (bérleti) szereplő számára, vagy korlátlan földtulajdoni és földbérleti piacot nyit, bármely mérték - korlát nélkül. Mivel az utóbbi a közérdekű birtokpolitikát eleve kizárná, célszerűen csak az első módszer jöhet szóba.[16]


6. 3. Az Fttv által végrehajtott diszkrimináció sérti az Alkotmánybíróság földpiac - szabályozásra korábban kialakított határozatát. ((35/1994. /VI. 24./ AB határozat) Az utóbbi ugyan azokra a lehetséges szerzési korlátokra vonatkozik, amelyekkel az állam a korlátlan földpiac megnyitási kötelezettsége beálltáig (a földmoratórium lejártáig) élhet. Ugyanakkor az AB fontos alaptételt rögzít a földtulajdon és a földtulajdon szerzés jogi megítélésére. E szerint a tulajdonhoz - így a földtulajdonhoz - való alapjog nem terjed ki a tulajdonszerzésre. A tulajdonszerzés joga nem alapjog, nem érinti a jogképességnek az Alkotmány 56. szakaszában biztosított alapjogát sem. (35/1994. /VI. 24./ AB határozat 3. pontja. ) Az Alkotmány 13. § - a csak a már megszerzett földtulajdont részesíti alapjogi védelemben, míg ez a védelem nem terjed ki a földtulajdonszerzésre. Az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segítsen. (936/D/1997. AB határozat)


Ebből következik, hogy amikor az állam alkotmányos államcélt tűz ki a birtokpolitika érvényesítésére, ami a szűkös földalap újraelosztásával jár (magánszemélyeket földtulajdonhoz és földhasználathoz juttat), ezzel nem háríthat megkülönböztető, hátrányos jogkövetkezményeket a földpiaci szereplők egyetlen csoportjára sem, vagyis be kell tartania a földpiac működtetésének versenyjogi alapkövetelményét, a szektoregyenlőség és a versenysemlegesség érvényesítését.  Az AB fenti határozatai ugyan ezt nem mondják ki, viszont ez e nélkül is egyértelműen következik, részben az egykori Alkotmányból,[17] részben a közösségi jog elsőbbségéből, amit a tagállam köteles követni.


6. 4. Az Fttv földhaszonbérleti "kasztrendszere" - a nem nagyüzemi földhaszonbérlőkre meghatározott, diszkriminatív korlátok miatt - további közösségi jogsértéssel is jár. A jogegyenlőség és az általános egyenlőség ui., az Európai Közösségek Bírósága által is elismert alapjog, amelyet a gyakorlat piaci viszonyoknál - a Római Szerződés 4. cikke alapján - kiterjeszt az azonos versenyfeltételek biztosításának a követelményére is. (Lásd pl. a megkülönböztetés tilalmát a C- 117 - 76. és a C - 16- 77. számú egyesített ügyekben. 1977/ECR 1- 1753, 7. pont)


6. 5. Az Fttv által bevezetett hatósági engedélyezési rendszer (6. § /3/. II. - III. fej. 25. § és 51. § külön elemzést igényel a célszerűség, a közgazdasági indokoltság, a joghatékonyság és a törvényesség mérlegén. A rendeltetését tekintve ui. nem vitatható, hogy ennél a közhatalmi beavatkozás nem a piacgazdasági üzemszabályozás közérdekét szolgálja, hanem a nagybirtokrendszer megszilárdítását, földtulajdon és földhasználat szerzési kiváltságait kell érvényesítenie. A piacgazdasági modellnél ui. a hatóság az "egyetlen üzem és kötelező méretkorlát" követelményeit kényszeríti ki, amelyek megelőzik (kizárják) a nagybirtokrendszer kialakulását, jogi személy üzemtől is számon kérik a személyes munkavégzés teljesülését. Másrészt, birtok - elvonással szankcionálja az üzemtörvény megsértését (így az üzemméret túllépését). Ezzel szemben, a hazai modell a közérdek hamis látszatát szimulálja, hiszen koránt sem a "kasztrendszerbe szorított" kétmilliós agrárnépesség érdeke, hogy hatósági kényszer vonja el tőle azt a földet, ami jogszerűen megilletné őt, ha a "jogállami lelemény" nem szül fondorlatos jogtechnikát a forgalomképes földkészletnek a tőkeerő által  kizárólagos elsajátítására.[18]


Az engedélyezési rendszer - a nem közcélú rendeltetésétől eltekintve - alapos jogi aggályt támaszt, éspedig az Unióval kötött Csatlakozási Szerződésünk (CsSz) megsértését, így a jogsértés jogkövetkezményeinek kiváltását.[19] Az Fttv indokolása állítja: e jogintézmény bevezetése teljes összhangban áll a közösségi joggal, így azt jogsértés nélkül alkalmazhatjuk.[20] Ez a jogi álláspont és annak az alátámasztása, azonban téves. Nem számol azzal, hogy - bár a CsSz valóban rendelkezik egy előzetes hatósági eljárásról, amit engedélyez - ez a kikötés azonban nem a "mezőgazdasági földterületre..., hanem a tagállami állampolgár másodlagos lakóhelyű ingatlanszerzésére  és a külföldi jogi vagy magánszemély ingatlan tulajdonszerzésére vonatkozik.[21] A jogban járatos szakember - főként egy teljes jogalkotó apparátus - nem lehet olyan felületes, hogy a CsSz (mint nemzetközi szerződés) egyedi rendelkezéseit összekeverje a közösségi jog egyéb normáival. Magyarország - mivel alávetette magát a CsSz 3. része (2) bekezdésében előírt un, súlyosítási tilalomnak - nem hivatkozhat sem a közösségi jog különböző, esetleg általános szabályaira, sem az Európai Bíróság mezőgazdasági üzemszabályozási jogvitákban (az észak - és nyugat "európai tagállamokban alkalmazott közigazgatási engedélyezésnél) kialakított álláspontjára, mert a CsSz e kérdésben konkrét kötelezettségvállalást tartalmaz, aminek önállóan, nem vitatható jogi9 kötőereje van.


A "súlyosítási tilalom" egyértelmű tartalma az, hogy a termőföld tulajdonának és használatának megszerzésénél a magyar állam 2004. V. 1-től a tagállami állampolgárra és jogi személyre nem alkalmazhat hátrányosabb jogintézményt, mint amit a CsSz aláírásának a napján jogszerűen működtetett. Ez a következőt jelenti. Az uniós jogalanyok földtulajdon szerzésének engedélyezésére az Fttv jogosult hatósági engedélyezési rendszert bevezetni, mivel - főszabályként (Ftv 7. §) - az uniós tagságunktól fogva mind eddig (a földmoratórium lejártáig) nem szerezhettek nálunk földtulajdont. Eltérő jogi megítélés alá esik, viszont az uniós jogalanyok földhaszonbérlete. A CsSz aláírásának napjától mind eddig azt nem korlátozta hatósági jóváhagyás és annak törvényi feltételrendszere. Ezért annak a bevezetése - aligha cáfolhatóan - ...kedvezőtlenebb bánásmódot" jelent a terhükre, vagyis beleütközik a CsSz által kikötött súlyosítási tilalomba. Nyilvánvaló: az Fttv a tervezett engedélyezési rendszerét nem tarthatná fenn az ellenünk induló kötelezettség szegési eljárásban.


Összegzés:


1/  Az Fttv földforgalmi rendszere - a felvállalt jogalkotói célrendszernek megfelelően - csak olyan mezőgazdasági üzemtörvényre épülhet, amely

"        a teljes földalapra, minden árutermelő gazdaságra kiterjed, kötelező érvénnyel;

"        megvalósítja az "egyetlen üzem és törvényi maximális üzemméret" követelményét;

"        a rendezést összeköti az üzemfenntartó közösségi és kiegészítő agrártámogatásra jogosultságával;

"        kidolgozza valamennyi gazdaságtípus részére a "mezőgazdasági üzemmé" átalakulás közgazdasági - jogi feltételeit és határidejét.


2/ Az AKI kutatásszervezési megbízása alapján (talajtani, üzemgazdasági és egyéb szakértők bevonásával) országosan, régiók,  tájegységek és kistérségek szerint ki kell munkálni " művelési ágak, termesztéstechnológia, a helyi földellátottság és egyéb releváns ismérvek alapján - a minimális és maximális üzemméret általános meghatározását, az attól való eltérés feltételeit és százalékos arányait. A jogalkotónak nem a földtulajdon és a földbérlet egyes termelőkre irányadó korlátjait kell meghatározni, hanem a bármely földműves által létesíthető üzemtípusok legkisebb és legnagyobb mértékét kell rögzítenie.


3/ Amennyiben az Fttv megváltoztatja a földtulajdonszerzés és a földhaszonbérlet hatályos alanyi térmértékét, úgy ezt csak a jogalanyok (a földpiaci és földbérleti szereplők) szektoregyenlősége és a versenysemlegesség követelménye alapján teheti, vagyis semmilyen hátrányos megkülönböztetést (diszkriminációt) nem alkalmazhat az egyes gazdálkodó csoportok terhére. 

 

2012. szeptember 14.
 


Prof. Tanka Endre, az MTA doktora, ny. egyetemi tanár, tantárgyfelelős




[1] Az Ütv tervezete nem ismert, arról sincs senkinek köztudomása, hogy az már elkészült - e. Viszont, szakmai körök megismerhették az Ütv koncepcióját Kurucz Mihály: Egy üzemszabályozási törvény indokoltsága c. tanulmányából, amit 2012. tavaszán a Gazdálkodás c. folyóiratban való közlésre készített.

[2] A kiépített jogintézményi rendszeren túl a jogalkotónak ezt az alapállását az Fttv indokolása is leleplezi. E szerint ui. "a kormány a nagyobb birtokok számát, a gazdaságok közötti súlyát és arányát csökkenteni akarja, de anélkül, hogy felszámolásukra törekedne." Általános ind. 52. o.)

[3] Ezek a tényleges üzemméret közhatalmi meghatározása során nagyfokú rugalmasságot biztosítanak. Így - a francia szabályozásnál - a regionális meghatározás az országos átlagtól az előírt százalékos arányban eltérhet. A kertészet - pl. a nizzai üvegházi szegfű - birtokmaximuma 0,5 ha, míg az alpesi legelőé 250 ha.

[4] Ld. "A földművesek közötti különbségtétel elsősorban gazdaságuk mérete és termelési képessége, továbbá tevékenységük birtokpolitikai megítélésére épül..." (Általános ind. 52. o.)






Cikk megjelenésének dátuma: 2012. 09. 14.


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 201

Hírek, aktualitások


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Heves megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Gazdatüntetés - 2005


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Veszprém megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Bács megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Hajdú-Bihar megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Csongrád megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Pest megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Somogy megye


Warning: Wrong parameter count for strstr() in /home/onlinemo/domains/kielegyenafold/content.php on line 261

Zárójelentések az állami földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez - Győr-Moson-Sopron megye

© 2013 Kié legyen a föld?