Állami földprivatizáció – intézményesített
földrablás (2015-2016.)
II. Megyei zárójelentések
az állami
földprivatizációs rendszer valós értékeléséhez
Somogy megye
Időkeresztmetszet:
2016. szeptember 1.
Összeállította: Ángyán
József[1]
Készült: a
Greenpeace Magyarország Egyesület támogatásával[2]
Mert:„Megismeritek az igazságot, és az
igazság szabaddá tesz titeket!” (Jn. 8,
32.)
Ajánlás
Somogy
megye – amely a 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban
elárverezett 182 ezer hektár állami földterület közel 7%-át adja – földprivatizációs
adatainak vizsgálata számos fontos
szempontra rávilágít, és érdekes színekkel járul hozzá az országos összképhez.
Maga az a tény pl. ugyan nem egyedül álló, hogy tőkeerős árverezők
kikiáltási áron, az európai földárak töredékéért szereznek meg nagy
birtoktesteket, de az már szembetűnő, hogy Somogy megyében a hivatalosan
közzétett tényadatok tanúsága szerint a 12.100 hektár elárverezett területből 7.200
hektár, az 570 db birtoktestből 402 db (70%) így került az árverési
nyertesekhez. E megye adatai is igazolják, hogy alaptalanok azok a kormányzati állítások,
amelyek szerint „árversenyben kialakult
piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. Valódi licitálás,
árverseny csupán a birtoktestek kis hányadának árverésén alakult ki, ami
vélhetően annak tulajdonítható, hogy
-
az
elárverezésre szánt területeket – bizonyára nem véletlenül – zömében olyan
nagyméretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyek akár több százmillió
forintos kikiáltási árával a valóban helyben élő, ténylegesen gazdálkodó
családok bizonyosan nem rendelkeznek; másrészt
-
az
egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő helyi gazdacsaládok nem vették a
bátorságot, hogy az – egymás közt a földeket vélhetően előre leosztó – „nagyurak” ellenében, azok „rosszallását” kiváltva és ezzel a
meglévő, kis gazdaságaikat is végveszélybe sodorva próbáljanak földhöz jutni.
Ez az a megye továbbá, ahol majdnem minden tízedik hektár
elárverezett állami földterületet külföldi vagy külföldi származású kettős
állampolgár nagybirtokosok (belgák, németek, olaszok, osztrákok) szereztek meg.
Köztük vannak nagy agrárcégekből álló belga családi holding-vezetők éppen úgy,
mint a 6.000 hektáros somogyi birtokkal rendelkező olasz multi-milliárdos
divatdiktátor magyarországi olasz intézői, vagy éppen a Magyar Államtól 8.000
hektárt 90! évre bérbe kapó német bankárok cégének német vezetője, illetve
magyarországi lakcímmel nem, ám – ausztriai lakhelyén önkormányzati képviselő
feleségével közös – magyar céggel rendelkező osztrák állampolgár nyertes
árverező.
Sajnos az sem példátlan, hogy politika-közeli rokoni, baráti
gazdasági érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez. Így azután, nem
meglepő, hogy Somogyban is ott találjuk a nyertesek között pl. Kaposvár
önkormányzatának FIDESZ frakcióvezetőjét éppen úgy, mint pl. Izsák – EU-forrásokból
saját célra vadászházakat építtető akciójával „elhíresült”, nagybirtokos, vadász, lovas, „trafikos” és „benzinkutas”,
Somogyban is „vadászó” – FIDESZ-es
polgármesterének fiait is.
No és erre a megyére is jellemző, hogy az itt található nagy
agrárcégek, vállalatcsoportok által bérelt állami földekből szemmel láthatóan
jószerivel csak azokat a területeket bocsátotta az NFA árverésre, amelyeknek
zömét azután e cégek vezetői/munkatársai és/vagy azok rokonai illetve strómanjai
vásárolták meg, általában ugyancsak kikiáltási áron. A magánszemélyek esetében pedig
Somogyban is általánosan jellemző megoldás, hogy a kedvezményezett
kiválasztottak vagy cégeik előbb – 2012 és 2015 között – bérbe, majd 20 éves
földbérlettel a zsebben most tulajdonba kapják az állami földeket.
Nem lehet nem
észrevenni azt sem, hogy a megye állami földterületeinek legnagyobb – részben
külföldi – bérlőit nagyrészt elkerülte a privatizáció. Bérelt területeik (az
olasz Benetton érdekeltségek, a német Braun bankár érdekeltségek, a Határőr
Zrt., a Szukics-Maurer vagy pl. a Claessens érdekkörök cégei által bérelt tízezer
hektárok) szinte egyáltalán nem kerültek kalapács alá. Mindez azt is jelenti,
hogy változatlan – általában igen kedvező, számukra komoly versenyelőnyt
biztosító – feltételekkel pl. akár 10 Ft/ha bérleti díjért, és akár évtizedeken
keresztül (lásd pl. a német bankárok esetét a volt Nagybereki Állami Gazdasággal)
továbbra is használhatják az állami földterületeket.
A Somogy megyei állami földprivatizációs zárójelentés – a hivatalosan
közzétett adatok alapján és egyéb információs adatbázisokat is igénybe véve – mindezeket
és számos egyéb szempontot is részletesen elemez, és igyekszik megmutatni a „Földet a gazdáknak!” program igazi
megyei arcát. Ezzel a szándékkal, az
igazság, a nyilvánosság és a tisztességes, jó akaratú emberek összefogásának
erejében, valamint egy igazi nép- és vidékpárti fordulatban töretlenül bízva,
szeretettel ajánlom a tényeken alapuló jelen megyei összeállításomat a szülőföldemen, „Somogy-országban”
és azon kívül élő kortársaimnak éppen úgy, mint okulásul gyerekeinknek
és unokáinknak, a tetteinket megítélő utókornak.
Gödöllő, 2017. február 15.
Ángyán
József
[1]Ángyán József: a SZIE ny. egyetemi tanára, az MTA doktora, a volt Vidékfejlesztési
Minisztérium egykori (2010-2012.) parlamenti államtitkára
[2] Külön köszönet Rodics Katalinnak, a program menedzseléséért és az elemzések
nyilvánosságának megteremtéséért, Mészáros
Norbertnek és Virág Zsuzsának az adatok összegyűjtéséért,
előrendezéséért és elemezhető formába hozásáért, továbbá Ács Sándornénak és Teichel
Istvánnak az elemzéshez nyújtott információikért, tanácsaikért és az
elemzések közreadásáért. Hálás köszönet a „Kié
legyen a föld...”, az „Átlátszó”, a
„Greenfo” valamint az „Alfahír” portáloknak, amelyek
jelentéseimet teljes terjedelmükben közzéteszik, és mindazoknak, akik figyelem
felhívással, kivonatos ismertetéssel, vagy másodközléssel segítik a „szemek nyitogatását”, az elemzéseimhez
való hozzáférést a téma iránt érdeklődő, szélesebb közvélemény számára.
© 2013 Kié legyen a föld?