Az MTA szükséges reformjáról
Az MTA szükséges reformjáról
( Az MTA
Elnökségének tudomány-és nemzetellenességéről)
1.)
Az
MTA intézményei a tudomány művelését az emberiség javára, a nemzet
felemelkedése érdekében végzik. A kutatás eredményeivel a nemzetet szolgálják.
MTAtv. 2. §. Asz. 1. §. (2) pontja.
2.)
Az
Akadémia közfeladata: f.) Segíteni a magyar nyelv fejlődését és a tudomány
magyar nyelven való művelését. MTAtv. 3. §. (1) pontja.
Nos,
lássuk hogyan próbálja megakadályozni az MTA Elnöksége, hogy kutatásainkkal a
magyar nemzetet, ezen keresztül az egész emberiség javát szolgáljuk:
-
A
magyar agrártudomány működésére szánt milliárdokat hosszú évek óta azoknak a
biotechnológiával (génmódosítással) foglalkozó kutatóknak és intézményeknek
juttatja, melyek itthon a nemzetközi biotechnológiai ipar kiszolgálói. Lásd az
OTKA adatbázisát, valamint az MTA Elnökének legutóbb tartott beszámolójának
eredményközlését, grafikáit.
-
Az
MTA Alelnöke szerkesztésében olyan ingyenes propaganda folyóirat is megjelenik
és széleskörűen terjesztett, mely egyoldalúan és gátlástalanul a génmódosítást
hirdeti a magyar közvélemény és a kormány elutasításával szemben.
-
Az
előző MTA vezetés megkísérelte jogutód nélkül felszámolni agrárkutató
intézeteit és vagyonukat a biotechnológiai ipar érdekeit képviselő nemesítő
intézeteknek átadni. A titkos terv kitudódott, botrányba fulladt és megbukott.
Lásd: Akadémiai terv dokumentációi, visszhangja MTA-n belül!
-
Az
új MTA vezetés most készül éppen "integrálni" hagyományos agrárintézeteit
(talajtani, állatorvosi, növényvédelmi) a korábban kiszemelt nemesítő,
biotechnológiai irányultsággal megáldott intézetébe.
Megjegyezzük,
véleményünk szerint hibás döntésnek bizonyult, hogy jó fél évszázaddal ezelőtt
az MTA javaslatára két hatalmas agrár-biotechnológiai központot (Szeged,
Gödöllő) is létrehoztak és a mai napig fenntartanak. A hagyományos agrárkutató
intézetek hálózata folyamatos leépülése árán. Zsákutcának bizonyult a döntés,
hiszen egyetlen fajtát sem állítottak elő. A búza azóta sem köt nitrogént,
ahogy pl. minden évtizedben ezzel a várható "áttöréssel" érveltek. Ezek az
intézmények, illetve vezetőik mind a mai napig idegen érdekeket tartanak szem
előtt, a nemzeti érdekek és a hazai agrártudományok prioritásával szemben.
Ráerőltették az MTA segédletével az úgynevezett impakt faktort az
agrártudományokra. Az uralkodó szemlélet szerint csak az olyan idegen nyelvű
publikáció lehet "tudományos..., mely nem a nemzeti problémák megoldására
irányul. Tehát, amely az akadémiai törvénnyel ellentétben, eredményeivel nem a
magyar gazdaság érdekeit szolgálja és nem segíti a tudomány magyar nyelven való
művelését.
Elterjedt
kutatóintézeti körökben, hogy az akadémiánkat, akadémikusainkat az intézetek,
kutatók valódi teljesítménye, hozzájárulásuk a nemzetgazdaság fejlődéséhez nem
is érdekli. Legfeljebb a zavaros, manipulatív impakt faktor (IF), melynek
valójában semmi köze hasznosítható eredményeinkhez. Arról az Akadémián szó sem
esik, hogy mi a valódi impakt, a valódi hatás.
Az
a megfogható érdemi hatás, amit gyakorolunk a tudományra, oktatásra,
nemzetgazdaságra. Tevékenységünk tudományra gyakorolt hatását a megjelent
munkáinkra való hazai és nemzetközi hivatkozások jelzik. Ez mérhető és a kutató
az évi jelentésében közzé teszi. Az oktatásban is megjelenik az impakt. A
tankönyvek beépítik kutatási eredményeinket, részben mi írjuk a jegyzeteket
vagy tankönyveket. A szaktanácsadó vagy a gazda általában nem ír tudományos
műveket. Munkánk hatása itt közvetlenül jelenik meg a szaktanácsadásban,
termelésirányításban, Környezetvédelmi Felügyelőségek tevékenységében.
Amennyiben mi állítjuk össze a Földművelési vagy Környezetvédelmi hatóságok,
hivatalok számára a kézikönyveket, szakmai útmutatókat (Lásd: MÉM NAK
szaktanácsadási kiadványok, KTM Kármentesítési Módszertani Kézikönyv,
Miniszteri vagy kormányrendeletek szakmai előkészítése stb.)
A
természeti erőforrásokhoz (talaj, víz, éghajlat, föld), illetve a bioszféra
elemeihez kapcsolódó kutatások bizonyos specifikumokkal rendelkeznek, a nemzeti
tudományok (Hungaricum) körébe tartoznak. Létezik ugyanis magyar talaj,
valamint földtani, hidrológiai, éghajlati, agronómiai, gazdálkodási környezet.
Az eltérő körülmények között nyert összefüggések, kutatási eredmények nem
vihetők át közvetlenül más helyre, mert adataik részben érvényüket vesztik és
félrevezetők. A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hazai kutatások
helyettesíthetetlenek, másutt és mások által nem végezhetők. Ezzel szemben a
...tiszta alaptudományok" törvényszerűségei (matematika, fizika, genetika stb.)
bárhol megismerhetők és feltárhatók, igazságai általános érvényűek. A
nemzetközi IF (impakt faktor) ezeket a tudományterületeket jellemzi érthetően.
Művelésük élvonalában természetesen a nagy és gazdag országok kutatói
jeleskednek. A kadmium pl. ugyan úgy hatol át a sejtmembránon Tokióban vagy
Pécelen, a jelenség nem hordoz lokális jelleget, nagy IF-ral kutatható.
A
természeti erőforrásainkkal összefüggő kutatásaink eredményeire viszont
gazdasági döntések, hazai szabványok, környezetvédelmi előírások,
hasznosítással kapcsolatos szaktanácsadás, miniszteri és kormányrendeletek épülnek.
A vizsgálatok eredményei közvetlenül hasznosíthatók, illetve az alkalmazott
kutatások minősége, mélysége és mennyisége határozza meg a gazdasági döntések,
a szaktanácsadás, összességében a gazdálkodás hatékonyságát és ezzel az ország
anyagi jólétét.
Az
MTA tudományellenessége még egy ponton tetten érhető. Intézményeire, kutatóira
hivatali szellemet erőltet, növeli a bürokráciát. Az elmélyült kutatói munkát
burkoltan úgy lehet közismerten akadályozni, hogy folyamatosan átszervezzük.
Minden átszervezés egy tatárjárással ér fel. De ha még ez sem elég hatásos,
akkor 30-50 oldalas "iratkezelési" és számos egyéb szabályzatot telepítünk vagy
írunk elő a szerencsétlen intézeti vezetőknek és beosztottjaiknak. A kutatói alkotó
szabad szellemet a hivatalnoki szellemmel
helyettesítjük, melyek egymást kizáró kategóriák, mint a tűz és víz. A 2011.
évben az intézetünk dolgozói aláírásukkal vették tudomásul, hogy a 47 db
szabályzat "naprakész ismerete munkájuk ellátásához elengedhetetlenül
szükséges, azok tartalmáról naprakész ismerettel rendelkeznek."
Az
MTA új tagjait maguk az akadémikusok választják. Választás az MTA Doktora
fokozattal bírók közül történik. Ez az utolsó tudományos fokozat, mely
teljesítményhez kötött. A választást korrupttá teszi a pénz, a vele járó nagy
tiszteletdíj. Nincs teljesítményhez kötve. Döntő szerepet itt már nem a
tudományos érdem, hanem a hűbéri attitűd, illetve az érdekszférák "maffia...
kapcsolatai játsszák. Egyébként aránytalanság is fellelhető a tudományterületek
között. Van ahol szinte minden 3-4-ik jelöltből (MTA Doktora fokozattal
bíróból) akadémikus válhat. És van olyan tudományterület, ahol 15-20 MTA
Doktora közül jó, ha egy bejuthat. Érvényesül a tudományterületek
diszkriminációja.
Célszerű
volna mihamarabb megszűntetni a tiszteletdíjak rendszerét, mely a magyar
tudomány egészséges fejlődését gátolja, korrupt, igazságtalan és nemzetközileg
is egyedülállóan abnormális. Más államokban vagy csupán jelképes tiszteletdíjat
kapnak (pl. az itthoni 1/10-ét jövedelemarányosan), vagy nem kapnak, illetve a
választott tagok fizetnek hozzájárulva a tudóstársaság működéséhez (Thaer
Gesellschaft, Liebig Gesellshcaft, New York Academy stb.).
Itthon
általában egy tucat tagot számlálnak a nemzet sportolói, színészei. A nemzet
tudósai már 365-en vannak, mindenféle teljesítménykényszer nélkül. Úgy tűnik kissé elszaladt a ló. Az akadémiai
törvény jelentős része már nem a magyar tudományról és intézeteiről szól, hanem
az akadémiai tagság és hivatala előjogait, járandóságait részletezi. Az MTA vezetésének mohósága már nem ismer
józan határt. Sokan felveszik teljes fizetésüket "munkahelyükön.... Nyugdíjukat
kapják a nyugdíjintézettől. Tiszteletdíjukat az Akadémián. Mindezt általában,
ismételjük, mindenféle teljesítmény nélkül.
Az
MTA Elnöke legutóbb bevezette a "professzor emeritus" intézményét is,
alapvetően a tagjai számára, hogy még egy címen jövedelemhez juthassanak
...munkahelyükön..., valamelyik egyetemen. Emellett különböző címeken évente
kitűntetéseket, tekintélyes pénzjutalmakkal járó oklevelet stb. adományoznak
egymásnak az MTA bő kereteiből. Mindezt olyan országban teszik, ahol a népesség
1/3-a már a létminimum alatt él, a gyermekek alultápláltak, az ország
eladósodott és az MTA kutatóhálózata folyamatosan leépül.
A
fenti gondolatok alapján kérjük a Kormány felelős vezetőit, hogy az MTA
működésével kapcsolatos észrevételeinket megvizsgálni szíveskedjék. Amennyiben
a felvetéseink helyénvalónak bizonyulnak, az Akadémia működésének visszásságait
felszámolni segítsenek. Felvetéseink a köztestületi tagság sokezres tömegének
véleményét tükrözhetik. Sőt, négyszemközti beszélgetéseken az akadémikusaink
jelentős része is elvi egyetértését hangoztatja. Hiszen mindnyájunk érdeke,
hogy az Akadémia betöltse méltó helyét a tudományban és a társadalomban. Váljon
igazi feladatává a nemzet szolgálata, ne pedig feudális előjogokkal
körülbástyázott klubként működjön, mely élősködik a nemzeten.
Budapest,
2011. augusztus
Prof.
Dr. Kádár Imre
Cikk megjelenésének dátuma: 2011. 10. 11.