Kalló Imre mezőszentgyörgyi gazda
véleménye az állami földek bérbeadásának most zajló ügyéről
A magyar földművelésnek történelmi
hagyományai vannak, melyek a mai gazdálkodásra is jótékony hatással lehetnének.
A korábbi korszakokra nagymértékben jellemző volt a családi gazdálkodás és
annak öröklése illetve továbbvitele, amely a közelmúlt időszakát tekintve
múlóban van. A falun, vidéken élő és tevékenykedő gazda számára a földművelés,
mint hivatás nem kényszerként és elsődlegesen nem haszonszerzésként, hanem
élethivatásként jelentkezik.A földet nem a nyereség, a profitszerzés
eszközeként tekinti, hanem a család fenntartásának forrásaként, az apától,
nagyapától kapott szeretett tevékenység alapjaként.
Véleményem szerint a mai helyzet a
végletekig elszomorító. A családi, kis gazdaságok helyzete
egyre kilátástalanabb, ezzel szemben a földek nagy része a tőkések kezében
összpontosul. Ennek következtében egyetlen ember vagy gazdasági szervezet
potenciálisan kézben tart több településhez tartozó földterületet, ahol
technikailag könnyen helyettesíthetővé válik a kézi munkaerő. Így a helyben élő
fiataloknak esélyük sincs saját gazdaságuk kialakítására valamint a kisebb
birtokokon történő munkavégzésre sem. Mindez a falvak népességének kiöregedését,
elnéptelenedését, így annak tényleges megszűnését eredményezheti. Ez a
nagybirtokos gazdasági berendezkedés jelenleg egy-két földbirtokos számára
kedvez, a vidéken dolgozni hivatott gazdák számára az életterük nagymértékű
csökkenését jelenti. Meglátásom szerint jó megoldás születhetne akkor, ha a
vidéken élő családoknak esélyt adnának a földek megművelésére, ezáltal
biztosítva a lakosság egzisztenciáját. Vallom, hogy mindez biztosítja a
falvak gazdasági, demográfiai, kulturális megerősödését. A megtermelt
javak a külföldi export helyett a helyi közösségek birtokában maradnának, egy
szóval a falu ismét a falusi közösségé lenne. Példaként érdemes szemügyre
vételezni Ausztria gazdaságát, ahol a 30-40ha-os családi gazdaság gond nélkül
biztosítja tagjai megélhetését ezzel szemben hazánkban, sok esetben a több
száz, ezer hektárral rendelkező nagygazda életvitelét nem elégíti ki. Mindez
végleg a föld elidegenedését, szeretetének megszűnését eredményezheti, amely
mérhetetlen elkeseredésre ad okot.
Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, fontos lenne a kisbirtokosok részesedése az állami földekből, illetve a nagybirtokosok további földszerzésének visszaszorítása egyaránt. Hiszem, hogy ebben az esetben követni tudjuk hagyományunkat - az apa által tanított, átadott földszeretetet a fiúnak, amelyet ő is továbbörökíthet leszármazottainak.
Lepsény, 2011. szeptember 11.
Kalló Imre
családi gazdálkodó
© 2013 Kié legyen a föld?