Ha egy települési közösség nem rendelkezik (a helyi gazdákon keresztül) jövedelemtermelő erőforrásaival - akkor ne csodálkozzunk, hogy egyre nagyobb a munkanélküliség, az elvándorlás, a segélyért sorban állók sora vidéken.

A magyar társadalom érdekeit hosszú távon a legjobban szolgáló földhasználati rendszert a jövedelem útjának elemzésével lehet kialakítani.

A vidéki közösségek fennmaradásához, fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy a földből származó jövedelem helyben maradjon.

Az egy településhez tartozó termőföldek használatát ebből a szempontból kell elemezni. Fontos figyelembe venni, hogy az Európai Unióban a föld használójának nem csak a földön megtermelt terményekből van jövedelme, hanem a földhöz kapcsolódó EU-s támogatások is a föld használójához folynak be. Ezeket a forrásokat pedig az EU a vidéken élők boldogulásához való hozzájárulásként adja - az pedig a nemzeti kormányok felelőssége, hogy erre - és ne az ellenkezőjére fordítsák.

Így tehát az optimális eset az, ha a településhez tartozó termőföldek helyi családok kezében vannak, mert így a jövedelem helyben marad, helyben adózik, helyben képez vásárlóerőt.

Ha a megtermett alapanyagot is helyben dolgozzák fel, akkor a hozzáadott érték is itt keletkezik - munkahelyeket, megélhetést, kultúrát, közösséget teremt.

Ha ugyanezek a földek a helyiek számára ismeretlen tőkés társaságok, új nagybirtokosok, spekulánsok, vagy külföldiek kezében vannak, a helyi társadalom eszköztelenné, gyökértelenné válik. A nagybirtokról ismeretlen helyre vándorol a jövedelem, nem helyben adózik. A település egyre nagyobb gondokkal küzd, mert egyre inkább állami segítségnyújtásra szorul (ÖNHIKI). 

A települést és lakóit közpénzekből kell támogatni - ez pedig egyre nehezebben fenntartható.

Felelős döntéshozóinknak - akiket a közérdek maradéktalan képviseletével bíztunk meg - ezekkel a kérdésekkel kell szembenézni, amikor döntéseiket meghozzák.

 

Mezőfalva, 2011. szeptember 9.

                                                                                              Ács Sándorné