Célt téveszthet

Bár a pályázatokat még nem írták ki, néhány feltétel ismertté vált az előzetes egyeztetésekből.


Az a követelmény, melyben 1 állategység/ 2 hektár mértékű (vagy a bérbevett terület állateltartó képességének fele) állatállomány fejlesztést várnak el az újonnan bérelt területekre vonatkozóan a teljes bérleti időszakra (20 év) vonatkozóan - jelentősen leszűkíti a pályázók körét, és éppen azokat zárja ki, akiket a politikai, vidékstratégiai nyilatkozatokban kedvezményezettként jelöltek meg.


Szakemberekkel és gazdákkal konzultáltam, és a következőkre szeretném figyelmeztetni a döntéshozatalban résztvevőket:


Bár a növénytermesztés/állattenyésztés arány helyreállítása kívánatos célja a vidékstratégiának, azonban a földhaszonbérleti pályázatokba beépíteni kívánt követelmény nem alkalmas eszköz ehhez.


Indokok:
 
1.      
Ez a rendelkezés átgondolatlanul olyan gazdasági tevékenységre kényszerítené a pályázókat, melynek piaci hátterét, jövedelmezőségét senki nem tudja garantálni. Ez gazdaságilag irracionális, az érintett családokra vonatkozóan pedig katasztrofális követelményekkel járhat.


2.       Vannak tájak, ahol a település és birtokszerkezet nem teszi lehetővé a gazdák számára az állattartás ilyen mértékű bővítését, mert a gazdák bent élnek a faluban, ahol a helyi önkormányzati rendeletek nem teszik lehetővé a nagyobb mértékű állattartást. (Ld. mellékletek)  Külterületen többnyire csak a szántók művelésből való kivonásával, zöldmezős beruházással valósítható meg az elvárt fejlesztés, ami sok vidéki család anyagi lehetőségeit meghaladja.


3.       Ha nem tőkeerős részvénytársaságoknak és Kft-knek, hanem családi gazdaságoknak szánjuk az állami földeket, akkor figyelembe kell venni ezek lehetőségeit, valamint azt, hogy ezek a gazdaságok a család megélhetését szolgálják. Ha a családi gazdaság anyagi lehetőségeit messze meghaladó, erőn felüli, kétes megtérülésű beruházásokba kényszerítjük őket, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Egy gyors nagyságrendi kalkuláció szerint, ha valaki eddig nem, vagy csak kicsiben foglalkozott állattartással, akkor egy 50 hektáros állami földterület megszerzéséhez sertéstartás esetén 5 millió forintos nagyságrendű beruházást kell egy év alatt megvalósítania. Tekintettel arra, hogy az újonnan bérbevett területek megművelése is forrásokat igényel, a családi gazdaságokra indokolatlanul nagy anyagi terheket és gazdasági kockázatot erőltetne rá ez a követelmény.


4.       Természetesen mindez Magyarország változatos tájain nem egyformán jelentkezik. Vannak olyan vidékek is, ahol az állattartás nem jelent gondot, mert amúgy is ebbe az irányba tervezik a fejlesztést.


5.       Mindent összevetve ez a követelmény sok esetben éppen azokat a családi gazdaságokat zárja ki a lehetőségből, akiknek a megerősítésére a vidékfejlesztési kormány hitet tett.


Az állattenyésztés fejlesztésére más eszközrendszert kell alkalmazni. Alapvetően szükséges, hogy a leépülés okait komplexen - a feldolgozás, a kereskedelem, a jövedelem és a kiszámíthatóság kérdéseit is beleértve -  elemezzük. A gazdák nagy része azért nem tart állatot, mert nem éri meg. Belefáradtak a piac és az árak kiszámíthatatlanságával való folyamatos küzdelembe. A helyi önkormányzatok is évről évre szigorúbb, a háztáji állattartást megnehezítő helyi rendeleteket hoznak, megfeledkezve arról, hogy sok családnak ez a jövedelem forrása. Így egyre többen hagynak fel az állattartással.


Lehetetlen helyzetet teremtett az is, hogy a magyar húsfeldolgozók jelentős mennyiségű - ki tudja miért olcsó, és ki tudja milyen minőségű külföldről származó nyersanyagot használnak fel. Mentségül sokszor hivatkoznak a minőségre" megfeledkezve arról, hogy a dioxin botrány éppen ilyen "jó minőségű" tételeknél jelentkezett.


A magyar állattenyésztés fejlesztése csak egy átfogó, mindenre kiterjedő helyzetelemzésre épülhet, melyben a feldolgozás és a kereskedelem anomáliáit is figyelembe veszik.


Országos szinten a táji adottságokat is figyelembe vevő, átgondolt, és átfogó fejlesztésre van szükség, mely visszaadja az állattenyésztés becsületét, figyelembe veszi a környezeti és gazdasági szempontokat, és kiszámítható, tisztes megélhetést nyújt a gazdáknak.

 
Mezőfalva, 2011. október 16.
 
Ács Sándorné, agrármérnök




Cikk megjelenésének dátuma: 2011. 10. 16.

© 2013 Kié legyen a föld?