"Ezren jelentkeztek egy utcaseprői állásra Budapesten"
Ennek a hírnek látszólag nincs köze a föld kérdéshez - de valójában nagyon is van!
Ahogy a megélhetés nélkül maradt ún. "földnélküli parasztok" nekiindultak a nagyvilágnak XIX. század fordulóján - úgy indulnak a városok felé és külföldre fiataljaink. Tudásukat, tehetségüket, emberségüket már nem a szülőfalu javára kamatoztatják. A szülőfalu magára marad az öregeivel, és alacsony iskolázottságú fiataljaival. Ráadásul megindult a városban ellehetetlenült családok falura vándorlása. Tovább fokozva a reménytelenséget - mert ezek a családok is csak a segélyre, közmunkára építhetik az életstratégiájukat.
Bár a falvak látszólag megvannak még - állnak a házak és járnak emberek az utcán" de a munkaképesek bejárnak a közeli városba három műszakban dolgozni, így elmarad az állattartás, nem kapirgál már tyúk az udvaron, és lassan széthullanak a családok, mert a három műszak kiszívja a lelket is az emberekből.
A gazdálkodás változatos, és izgalmas feladatait felváltotta a monoton gyári munka.
Persze azok, akiknek munkája van - a szerencsésebbek közé tartoznak. Sokan, túlságosan is sokan tengetik munka, értelmes tevékenység, megélhetés nélkül napjaikat. Az államháztartás pedig egyre kevésbé tudja fedezni ezeknek az embereknek a költségeit.
A nagyüzemi agrárlobbi rálegyint ezekre az emberekre. "Majd a szociálpolitika megoldja.... ez volt a jelszavuk a nagy "átalakítás" során, ha valakiben felmerült a kétely...
Ma már látjuk, hogy nem oldotta meg...
Cikk megjelenésének dátuma: 2011. 09. 09.