Ángyán: az utolsó töltényig kell küzdenem

- Miért olyan fontosak a földbérleti pályázatok, hiszen a hazai termőföld alig 5 százalékát érintik"

- Kétségtelen, az állam kezében mintegy 500 ezer hektár bérbe adható termőföld van. Ebből jelentős területekre ma 15-20 évre érvényes bérleti szerződés van érvényben, és szó sincs arról, hogy esetleg ezeket is bevonnák a földalapba. A miniszter úr a haszonbérleti pályázatok kapcsán az állami földek nagyjából feléről beszél, ami az elkövetkező négy évben fokozatosan új bérlőkhöz kerülhet. Azt azonban már ebben az évben - négy évre előre - el akarják dönteni, hogy kik lesznek ezek az új bérlők.

De akármekkora területről legyen szó, egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a közvagyont hogyan használjuk föl. Becsületbeli ügy és szavahihetőségi kérdés, hogy - amint hirdettük és ígértük - valóban a helyben lakó, gazdálkodó családokhoz és a fiatalokhoz, különösen a demográfiai földprogramban részt vevő fiatal párokhoz kerül-e a föld. Ráadásul azokat a helyi gazdacsaládokat, amelyek elől a saját településükön lévő valamennyi földet külső, jobb ajánlatot adó, csókos pályázók vitték el, nem vigasztalja, hogy ez az ország földkészletének csak elenyésző töredéke. Az első körös földbérleti pályáztatás úgy tűnik egyfajta tesztelése volt annak, hogy meddig lehet elmenni, mit tűr el a magyar gazdatársadalom és vidék.

Ebből a szakítópróbából - az NFA Ellenőrző Bizottsága által is megerősített súlyos botrányok ellenére - a kormány megítélésem szerint azt a téves következtetést vonta le, hogy a bérbeadást az eddigi rendszer szerint kell folytatni, mi több gyorsítani, sőt a játékszabályokat kétharmados törvényekben rögzíteni. Ezt a vélekedést támasztja alá, hogy például a földforgalmi törvény tervezetében is 1200 hektáros látszólagos birtokmaximum szerepel, 20 kilométeres körzeten belül értelmezi a helyben lakást, mint a haszonbérleti pályázat esetében, és még lehetne sorolni az azonosságokat. Ha a pályázat hibáit átplántálják a törvénybe, még súlyosabb következményei lesznek, hiszen nem csak az állami földekre vonatkoznak majd, hanem a teljes magyar földvagyonra. Ráadásul kétharmados törvényben, előre rögzítik ezeket a visszásságokat.

- Szakmai berkekben sokan vélik úgy, hogy ez a törvény ellehetetleníti a nagy agrártársaságok, úgymond a nagybirtokok működését. Ennek mintha ellentmondana, hogy éppen a kormányzat alakít ki saját híveiből nagybirtokos réteget. Akkor most kell a nagybirtok a Fidesznek, vagy nem"

- Először is oszlassuk el ezeket a tévhiteket. A földforgalmi törvény ugyanis az érvényes földbérleti szerződéseket egyáltalán nem érinti, és a legnagyobb gazdaságok, a nagy tőkés társaságok túlnyomó többsége ma 15-20 éves földbérleti szerződéssel rendelkezik. A törvénytervezet láttán inkább mosolyogva hátradőlnek, és képletesen szólva azt mondják: Gyertek vissza majd 20 év múlva a birtokszerkezeti problémátokkal! Úgy látom azonban, hogy ma még kétesélyes a dolog.

Elképzelhető az is, hogy csak retorikai fogás a nagyüzemek visszaszorítására tett ígéret; az emberek ezt várják, ezt kell mondani. Közben ugyanis például a földforgalmi törvény tervezetében nincs meghatározva a felső birtokhatár, hiszen a részvényesek saját földje, illetve a kényszerhasznosításba vett terület nem számít bele az 1200 hektárba, így akár több 10 ezer hektáros gazdaság is könnyedén létrejöhet. Az sem kizárt persze, hogy csupán célcsoport csere zajlik és szelektív lesz ez a kiszorítósdi. Kíváncsian várom hol, hogyan és főleg kikkel indul ez az akció, kiket nyomnak ki és kik maradnak a nagybirtokosok. A kormány-közelinek mondott, legszűkebb belső érdekkörökhöz tartozó Nyerges Zsolt Dél-Balatoni Agro Kft. nevű cégének például három éve lejárt az állami földekre szóló szerződése.

Azóta minden évben a nyilvánosságot kizárva, pályáztatás nélkül egy-egy évre szóló földhasznosításra irányuló megbízási szerződést köt vele az NFA, miközben 16 lepsényi és környékbeli gazdacsalád várja, hogy megpályázhassák azt a 600 hektárt, amit a szolnoki ügyvéd cége használ. Az alaptörvény harmadik - földügyekkel kapcsolatos - módosításának is nagyon rossz volt ebből a szempontból az üzenete, hiszen a családi gazdaságok és a szövetkezetek helyett az integrátorokat, a tőkeerős nagy társaságokat emelte be a szövegbe, és ennek kétharmados törvénybe iktatását írta elő. Mindez inkább a nemzeti tőke, a saját nagytőkés, nagybirtokos réteg és a nagybirtok erősítését látszik szolgálni.

- Folytatja a pályázatok feldolgozását és a kétes ügyek vizsgálatát"

- Nyárig szeretnék még egy tanulmányt írni, amelyben összefoglalnám az idei első félév tapasztalatait, tekintettel arra, hogy újabb pályázati fordulók voltak és újabb állami földek kerültek át haszonbérletbe. Ha megérem és a jóisten azt akarja, hogy végigcsináljam, akkor a következő négy évben megpályáztatott 200 ezer hektárral együtt az összes meghirdetett állami föld sorsát szeretném figyelemmel kísérni és a nyilvánosság elé tárni. Szeretném bemutatni, hogy az állam a közvagyont milyen döntésekkel, milyen arányban, kiknek juttatja. Tényeken alapuló, tiszta, világos képet akarok fölrajzolni.

Már a negyedik tanulmányom sem csak a pályázatokkal foglalkozik, hanem általánosabb társadalmi, gazdasági, jogi környezetbe helyezi a történéseket, azt elemzi, hogy milyen törvényhozási folyamatok vezettek, vezetnek ahhoz, ami a szemünk előtt zajlik. Az eddigi négy jelentés és ezzel összefüggő ügyek is elérhetők egyébként a kielegyenafold.hu honlapon.

- Mennyire válik be sokat emlegetett mondata, hogy a Fidesz önnel együtt becsapta az embereket, és ezen az úton el fogja veszíteni a vidéket"

- Ezt most még nem tudom megmondani. Ahogy járjuk az Élőlánc Magyarországért és a Váralja Szövetség által szervezett földfórumokkal az országot, azt tapasztalom, egyre nagyobb tömegeket vonzanak ezek az események. Egerben például a 250 férőhelyes színháztermet dugig megtöltötték az érdeklődők. De például Budán is, a SASFA Egyesület vendégeként, a Farkasréti Általános Iskola nagy tornacsarnokában tartott fórumon - képletesen szólva - a bordásfalakon is lógtak az emberek. Pedig az iskola igazgatója a retorziótól tartva be sem akarta engedni a rendezvényt. Azzal arányosan, ahogy az emberek szeme - a sajtóblokád ellenére - rányílik a történésekre, növekszik az érdeklődés.

Ha a nyilvánosságát meg tudjuk teremteni ezeknek a folyamatoknak, akkor a társadalom megérti, hogy miről van szó, és meg tudjuk akadályozni a mezőgazdaság, a vidék, de az egész társadalom dél-amerikanizálódását, a spekuláns nagytőke átgázolását az értékeinken és közösségeinken.

- Ha a kormányzat számára ennyire kontraproduktív a földbérletet övező botránysorozat, miben reménykedhet, hogy mégis folytatja"

- A földpályázatoknál a kormány azt a stratégiát követi, hogy akik hangadók lehetnének a gazdaközösségekben, azoknak löknek valami koncot, dirib-darab földeket. Így akik jogosan követelhetnének maguknak és a többi gazdának tisztességes méretű állami földeket, ők maguk fogják védelmükbe venni ezt a pályázati rendszert, mert féltik a kis darab földjüket. Szerintem ez egy kiszámított rendszer, amelyben viszonylag sokan kaptak, kapnak ilyen maradék földeket, miközben egy egészen szűk kör, néhány tucat nagy érdekeltség akár 30-35 nyertes pályázattal több száz, vagy akár ezer hektárt szerzett meg a helyiek elől - a legjobb, legnagyobb egybefüggő területeket. A sok kicsi és a kevés nagy átlaga pedig ragyogó, jól kommunikálható 15-20 hektár és a földhöz jutott 1600 család.

- Mintha ez a tompítás egyre kevésbé működne. Egyre több helyen szerveződnek a tiltakozó gazdák. Meddig hallatszik a hangjuk"

- Ahhoz, hogy meghallják őket, ismét meg kell szerveződnie az érdekképviselet nélkül, teljesen magára maradt gazdatársadalomnak. Két ilyen helyi kezdeményezésen alapuló mozgást és szerveződést is látok. Az egyik - a Gazdálkodó Családok Szövetsége - országos, amely iránt gyorsan nő az érdeklődés. Ezt lepsényi és környékbeli gazdák kezdeményeztek. A cégbíróság a bejegyzéssel még huzakodik, erre nyilván utasítása van.

A rendes tagokon, a gazdálkodó családokon kívül ennek a szerveződésnek olyan városi vagy vidéki, de nem gazdálkodó családok is lehetnek pártoló tagjai, akik megértik város és vidéke szoros összetartozását, mint saját biztonságos élelmiszerellátásuk és környezetbiztonságuk megtartásának zálogát. A másik a Kajászóról indult helyi Gazdatanácsok szerveződése. Ezek lehetnének a helyi földbizottságok csírái, amelyek a sokat hivatkozott francia rendszerben a saját településük földügyeiben döntési jogosultságokkal rendelkeznek. Ezekben a település összes gazdálkodóján kívül a helyi közösségek mértékadó személyiségeinek is helyet kell biztosítani. A szerveződéseknek érdemben bele kellene tudniuk szólni a földdel kapcsolatos törvényalkotásba is.

- Mi lehet az oka a földtörvény csúszásának"

- Kívül kerültem a belső körökből, így pontosan nem tudom megítélni, milyen viták vannak a kormányban illetve a kormánypárti frakciók vezetésében. Az látszik, hogy a háttérben különféle érdekcsoportok gyürkőznek. Eredetileg karácsony előtt meg kellett volna születnie a földügyi szabályozásnak. Februárban az hangzott el, hogy áprilisban elfogadjuk a földdel kapcsolatos törvényeket, ám ennek a törvényhozási menetrend látható részében még nincs nyoma. Sok idő mindenesetre már nincs, hiszen 2014-ben megszűnik a földvásárlási moratórium, addig szabályozni kellene ezt a kérdést.

A földforgalmi törvény nincs napirenden, az üzemszabályozási és az integrátorokról szóló jogszabályoknak pedig még híre-hamva sincs. Lehetséges, hogy emögött olyan spekuláció van, mint az agrárkamarai törvény tavalyi botrányos elfogadásakor. A nyári szünet előtt négy nappal, reggel 9 órakor terjesztette be a törvényjavaslatot a kormány, és aznap este 7 óra 20 perckor már túl voltunk az általános, a részletes vitán és a módosításokon is. Mindössze 12 óra kellett ahhoz, hogy az egyik legfontosabb agrártörvényt elfogadja az Országgyűlés. Remélem, ezzel a három alapvető, kétharmados törvénnyel nem ez történik.

- Milyen érdekvédelemre számíthatnak a gazdák az újjáalakított Agrárkamarától"

- A kamarai választások a Kádár-kor első időszakának Hazafias Népfrontos szavazásaira emlékeztetnek. Akkor is egyetlen listára lehetett szavazni, amelyet egy szűk politikai kör állított össze. A népfrontos időszak végén legalább formálisan már kettős jelölés volt, hogy egyáltalán választásról lehessen beszélni. A mostani agrárkamarai választásoknál a helyi közösségeknek semmiféle beleszólásuk nem volt abba, hogy kik kerüljenek a listára, majd a kamara vezetésébe helyi, illetve országos szinten.

Ez egy szűk körben, nagyrészt a MAGOSZ vezetői közreműködésével összeállított lista volt, de úgy látom a vezetők névsorából, hogy az agrárium körül sertepertélő nagy tőkeérdekeltségek is benyomták az embereiket. A rendszer legitimitásáról sokat elárul, hogy a 196 ezer szavazásra jogosultból 15 ezren adták le a voksukat. Ez 7,4 százalékos részvételi arány. Az ezer érvénytelen szavazatot leszámítva, jelöltenként átlagosan 10-11 szavazattal lehetett valakiből országos küldött. Ez siralmas eredmény. Sok jót nem jósolok ennek a szervezetnek. A vezetőket elnézve nem úgy látom, hogy ők képviselnék a családi gazdaságokat, a kis, helyi közösségeket.

- Vitát kavart az is, hogy állítólag az integrátorokról szóló törvény régiónként koncesszióba ad majd szervezői jogokat. Mi ezzel a baj"

- A kis és közepes családi gazdaságok piaci versenyhelyzetét úgy lehet jelentősen növelni, ha segítjük önkéntes összefogásukat, a feldolgozásra, beszerzésre, értékesítésre irányuló szövetkezésüket. Ez azért előnyös, mert nem a szövetkezet lesz a profit-centrum, hanem visszaosztja a teljes vertikum nyereségét a tagoknak. A tőkével belépő integrátor viszont, amelynek jogos elvárása a profit, kiszívja a hasznot.

Ha az állam - amint hírlik - nagy tőkeérdekeltségeknek, akár több évtizedre koncesszióba adja az integrációs jogokat, akkor ezek az integrátorok lesznek a profitcentrumok, monopolhelyzetbe kerülnek egy több megyét felölelő régióban, és a gazdák teljesen kiszolgáltatottakká válnak. Ha az integrációs törvény valóban ezt fogja kétharmados erővel rögzíteni, az beláthatóan katasztrofális következményekkel, jövedelemvesztéssel jár és egyébként szöges ellentétben áll azzal, amit hirdettünk, hogy a családi gazdaságokat és azok összefogását fogjuk támogatni.

- Gyakran elhangzik az a megállapítás, hogy az agrártörvénykezés és a minisztérium irányítása azért olyan kaotikus, mert alig maradt szakember az apparátusban. Megalapozottak ezek a vádak"

- Általánosítani sosem szabad. Ma is vannak jó szakemberek minisztériumban és az NFA-nál is. Az is jól érzékelhető azonban, hogy túlságosan sok úgynevezett használható ember került döntési helyzetbe, és náluk nem mindig a szakmai megalapozottság a legfontosabb szempont. Biztos, hogy ha ezekre a tisztességes szakemberekre és az ő lelkiismeretükre lenne bízva az agrárpolitika alakítása, nem hoznának olyan döntéseket, mint amilyenekkel mostanában gyakorta találkozunk. Az más kérdés, hogy akkor miért vállalkoznak ilyen szerepre.

- Ön sok borsot tört a kormánypártok és a miniszterelnök orra alá. Miért nem zárták ki, vagy miért nem távozik önként a Fidesz-frakcióból"

- Vélhetően azért nem zárnak ki, mert annak a kormányzatra nézve esetleg hátrányosabb hatásai lehetnének, mint ha a frakcióban vagyok. Nem kockáztatnak, mert az újabb folyamatokat indíthat el. Én azonban nem magam, hanem a gazdacsaládok és vidéki közösségek miatt ülök a Fidesz-frakcióban. Meg kell hát várnom, milyen törvények születnek föld-ügyben. Sok illúzióm nincs, de mégis meg kell várnom, hogy az alaptörvényben nevesített földforgalmazási, üzemszabályozási és az integrátorokról szóló jogszabály megszülessen.

Az utolsó pillanatig igyekszem jó irányba terelni a törvényalkotást, hogy az megfeleljen annak, amit a vidékstratégiában megfogalmaztunk, és amit az embereknek én magam is ígértem. Ezért kell az utolsó töltényig küzdenem. Ha a nevezett törvények megszületnek, és nem lesznek vállalhatók, akkor azonnal és önként állok fel. Akkor mást kell tennünk a romboló folyamatok megállításáért.