Árulók
ÁRULÓK
„Egy tál lencséért” – kitüntetésért, darabka földért, pozícióért, ilyen olyan előnyökért, vagy ilyen-olyan hátrányok elkerülésének reményében elhallgattak, elhallgattatták lelkiismeretüket azok, akiknek a föld ügyekben szólniuk, tenniük kellene. Gazdák árulják el gazdatársaikat, köztiszteletben álló emberek, nagy reménységeink lapítanak, és félrenéznek. Azok is, akiknek hivatalból szólni kéne.
Sokan vannak… Parlamenti képviselők, akik a választási kampányban azt ígérték, hogy a családi gazdaságoké lesz a föld. Felelős kormányzati pozíciókban ülők, akiknek hivatalból szólni kéne. A véleményformáló értelmiségi elit tagjai. A kormánypárti média munkásai. A kormánypártok tagjai és szimpatizánsai. Végül, de nem utolsósorban a gazdák érdekképviselete. Ők jelentős pozíciókért, jelentős darab földekért fordultak nagyon nagyot – elfelejtve, hogy azok a gazdák repítették őket a hatalomba a gazdák teréről, akiket most becsapnak, kisemmiznek.
Különösen a kormánypárti parlamenti képviselők hallgatása döbbenetes. Ők felesküdtek az országra, választóik képviseletére – most pedig láthatóan mindezt feledve kizárólag pozícióik megtartása, és a félelem motiválja őket. Mitől, és kitől félnek" És miért kell félnie 2012. Magyarországán egy választott parlamenti képviselőnek"
„Én csak egy mezei képviselő vagyok, semmit nem tehetek.” – mondta nekem egyszer egy parlamenti képviselő. Érdekes módon a választások idején elfelejtette tájékoztatni a választóit, hogy ha bekerül a parlamentbe, semmit nem fog tudni tenni értük. Ha így van, nem csoda, hogy be sem járnak a képviselők az ülésekre – hiszen nem ott dőlnek el a dolgok, és a szavazáskor is csak azt kell figyelni, hogy mit kiabál a frakcióvezető – aztán nyomni a gombot… De ha nem ott dőlnek el az ország ügyei, akkor hol" Ha egy kormánypárti képviselőnek nincs beleszólása, akkor kinek van" Csak nem… "!" Igazak lennének a hírek, hogy senki által meg nem választott névtelen, arctalan emberek döntenek a sorsunkról, az ország vagyonáról"
Kérdés az is, hogy komoly emberek, akiknek a szavazók bizalmat szavaztak, hogyan mehetnek bele ebbe a játékba" Hogyan fogadhatják el a gombnyomogató automata szerepét" Hogyan mernek ezek után mégis kiállni a szavazóik elé, és folytatni a színházi előadást"
És az is kérdés, hogy a „gazdaérdekképviselet” vezetői hogyan törölhették ki a memóriájukból a 2005-ös gazdatüntetés emlékképeit, a gazdák és a gazdákat támogató magyar emberek ezreit, tízezreit, akik hittek nekik, bíztak bennük"
Egy biztos! Az a társadalom, melyből kihal a tisztesség, a becsület, a szolidaritás, a hazaszeretet – ahol hallgatnak, akiknek szólni kéne - halálra van ítélve.
Magyarország, 2012. szeptember 9.
Ács Sándorné
„Egy tál lencséért” – kitüntetésért, darabka földért, pozícióért, ilyen olyan előnyökért, vagy ilyen-olyan hátrányok elkerülésének reményében elhallgattak, elhallgattatták lelkiismeretüket azok, akiknek a föld ügyekben szólniuk, tenniük kellene. Gazdák árulják el gazdatársaikat, köztiszteletben álló emberek, nagy reménységeink lapítanak, és félrenéznek. Azok is, akiknek hivatalból szólni kéne.
Sokan vannak… Parlamenti képviselők, akik a választási kampányban azt ígérték, hogy a családi gazdaságoké lesz a föld. Felelős kormányzati pozíciókban ülők, akiknek hivatalból szólni kéne. A véleményformáló értelmiségi elit tagjai. A kormánypárti média munkásai. A kormánypártok tagjai és szimpatizánsai. Végül, de nem utolsósorban a gazdák érdekképviselete. Ők jelentős pozíciókért, jelentős darab földekért fordultak nagyon nagyot – elfelejtve, hogy azok a gazdák repítették őket a hatalomba a gazdák teréről, akiket most becsapnak, kisemmiznek.
Különösen a kormánypárti parlamenti képviselők hallgatása döbbenetes. Ők felesküdtek az országra, választóik képviseletére – most pedig láthatóan mindezt feledve kizárólag pozícióik megtartása, és a félelem motiválja őket. Mitől, és kitől félnek" És miért kell félnie 2012. Magyarországán egy választott parlamenti képviselőnek"
„Én csak egy mezei képviselő vagyok, semmit nem tehetek.” – mondta nekem egyszer egy parlamenti képviselő. Érdekes módon a választások idején elfelejtette tájékoztatni a választóit, hogy ha bekerül a parlamentbe, semmit nem fog tudni tenni értük. Ha így van, nem csoda, hogy be sem járnak a képviselők az ülésekre – hiszen nem ott dőlnek el a dolgok, és a szavazáskor is csak azt kell figyelni, hogy mit kiabál a frakcióvezető – aztán nyomni a gombot… De ha nem ott dőlnek el az ország ügyei, akkor hol" Ha egy kormánypárti képviselőnek nincs beleszólása, akkor kinek van" Csak nem… "!" Igazak lennének a hírek, hogy senki által meg nem választott névtelen, arctalan emberek döntenek a sorsunkról, az ország vagyonáról"
Kérdés az is, hogy komoly emberek, akiknek a szavazók bizalmat szavaztak, hogyan mehetnek bele ebbe a játékba" Hogyan fogadhatják el a gombnyomogató automata szerepét" Hogyan mernek ezek után mégis kiállni a szavazóik elé, és folytatni a színházi előadást"
És az is kérdés, hogy a „gazdaérdekképviselet” vezetői hogyan törölhették ki a memóriájukból a 2005-ös gazdatüntetés emlékképeit, a gazdák és a gazdákat támogató magyar emberek ezreit, tízezreit, akik hittek nekik, bíztak bennük"
Egy biztos! Az a társadalom, melyből kihal a tisztesség, a becsület, a szolidaritás, a hazaszeretet – ahol hallgatnak, akiknek szólni kéne - halálra van ítélve.
Magyarország, 2012. szeptember 9.
Ács Sándorné
Cikk megjelenésének dátuma: 2012. 09. 13.