Kiáltvány a magyar vidékért

2012. december 17-e sötét napként vonul be a rendszerváltás utáni magyar történelembe. E napon a kormánypártok két független  képviselővel együtt, Ángyán József kivételével megszavazták az Alaptörvény 3. módosítását, beépítve az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” intézményét Alaptörvényünkbe. Ennek jelentőségéről a magyar választók túlnyomó többsége mit sem tud, miközben az az ország gyarmatosításának új, minden eddiginél végzetesebb fejezetét nyitja meg. Az ügy sorsdöntő jelentőségét felmérve szükségét érezzük, hogy közzé tegyük e döntés lényegi tartalmát és várható következményeit.

Az elmúlt időszak eseményei, így a földpályázatok körüli botrányok, az agrárkamarai törvény, majd  később a földtörvény tervezetének tényleges tartalma, és most a földtörvénnyel kapcsolatos alaptörvény módosítás látszólag érthetetlenek, ha egyenként tekintjük azokat. Együtt szemlélve azonban egyre inkább kirajzolódni látszik egy kormányzati ciklusokon átívelő nagy terv, mely szerint a magyar társadalomnak nem egyéb jövőt álmodtak meg urai, mint azt, hogy bérrabszolgaként végezzen ipari és mezőgazdasági tömegtermelést.

Az integrált termelésszervezés megvalósulása esetén olyan regionális integrátor-szervezetek jöhetnek létre, melyek lefedik az ország teljes mezőgazdasági termék-felvásárlását és kereskedelmét. Az integrátorok ilyenformán monopolhelyzetet fognak élvezni, és akár pártok felett átnyúló magán-érdekkörök irányítása alatt állhatnak. Ez további lépést jelent a tőkés társaságok által már most kiépítés alatt álló nagybirtok-rendszer kiteljesedéséhez és bebetonozásához, miközben mindez az önkéntes, feldolgozásra és értékesítésre létrehozott szövetkezetek, családi gazdaságok ellehetetlenítését eredményezi, amelyek pedig az egyedüli garanciát jelentik arra, hogy a megtermelt jövedelem helyben maradjon ellentétben a profitszivattyúként működő tőkés társaságokkal. Mindennek szükségszerű következménye a falvak lassú elsorvadása, az ott élők már megindult elvándorlásának felgyorsulása, a városokban növekvő munkanélküliség, szociális feszültség, és a kilátástalanok külföldre távozása.

Ezt a célt szolgálja az antidemokratikusan, felülről szervezett agrárkamara létrehozatala is, mely a renitens gazdák majdani megrendszabályozásának, sőt akár a termelésből való kizárásának a lehetőségét teremtette meg.

Ennek a távlati célnak érdekében készül a jelenlegi földtörvény, és ugyanezt a célt szolgálja a senki által nem kívánt és nem értett stratégiai megállapodások sorozata a Magyarországon tevékenykedő multinacionális cégekkel. Ahogyan a földtörvény tervezete a mezőgazdaság területén hajt végre történelmi léptékben példátlan méretű tőkekoncentrációt a helyi vállalkozók és közösségek fejlődési lehetőséghez juttatása helyett, úgy az ipar és kereskedelem területén a stratégiai megállapodások rögzítik a tőkés társaságok fejlődési lehetőségeit, miközben a hazai vállalkozások elől elszívják a levegőt.

Az alaptörvény e módosítását kierőszakoló és a leendő földtörvény tartalmát sugalmazó érdekkörök – élükön Csányi Sándor Bonafarm-csoportjával – folytatják propagandájukat, mely a Vidékstratégiát életveszélyesnek és korszerűtlennek titulálja, szemben a magas fokú gépesítéssel és olcsó bérmunkával dolgozó tőkés nagybirtokkal. Csakhogy az utóbbi – állításukkal ellentétben – gazdaságilag, ökológiailag és társadalmilag egyaránt fenntarthatatlan, és katasztrófához vezet.

Ezek után már nem meglepő, hogy az alaptörvény módosítását hirtelen, szinte észrevétlenül, a diáktüntetésekre irányuló közfigyelem árnyékában, a karácsonyi készülődés alatt hajszolták végig, nem hallgatva a felelős figyelmeztető hangokra, hogy halasszák el a döntést és nyíljon széleskörű egyeztetés a kérdésben.

A magyar nép sajnos lassan ébred, de lassan már ébred. Mindennapi hazugságok sorozatával, mesterségesen generált politikai botrányokkal, sikerpropagandával ideig-óráig el lehet terelni a figyelmét legfontosabb sorskérdéseinkről. Lehet ezt tenni baloldali és liberális értékrend alapján, szociális demagógiával és milliárdosok vezényletével és - most már kiderült -, lehet ugyanezt folytatni nemzeti és keresztény értékekre hivatkozva. Lehet zsarolni és egzisztenciális félelemben tartani képviselőket, és lehet gátlástalanul mindenfajta eszközt bevetni a cél érdekében. Azonban két istent nem lehet egyszerre szolgálni. Egyszer mindenkinek el kell döntenie, hova áll, és mindenkinek számot kell vetnie cselekedeteivel. A világvége nem égszakadással és földindulással következik be. A végítélet mindennap zajlik. A világ végének közeledtét a Szentírás szerint jelek kísérik. A jelek egyike, amikor a szavak elvesztik eredeti jelentésüket.

Ezért ahhoz, hogy a kormány visszatérhessen meghirdetett programjához és helyreállítsa a választók belé vetett bizalmát. az alábbi minimális követeléseket kell teljesítenie:

Addig is, amíg a kormány e követeléseknek eleget tesz, az Élőlánc Magyarországért folytatja a már megkezdett a társadalmi vitát, és 2013. januárjában további nyilvános felvilágosító konzultációt szervez országszerte a földtörvényről és az alaptörvény módosításáról.

2012 a hazugságok éve volt. 2013 legyen a megtisztulás, az igazság és a szabadság éve!

2013. január 6-án, Vízkereszt ünnepén

Az Élőlánc Magyarországért elnöksége