Oligarcháké lesz a magyar föld - Ángyán harcának leírása

Oligarcháké lesz a magyar föld - Ángyán harcának leírása

Nos amikor a Kormány 2012. december 7-én az Alaptörvény harmadik – földügyekkel kapcsolatos – módosító indítványát beterjesztette, és az a földforgalom és az üzemszabályozás mellett nem a családi gazdasági és a szövetkezeti modellt, hanem az un. „integrált mezőgazdasági termelésszervezést” nevesítette, mint kétharmados, sarkalatos törvényi szabályozást igénylő területeket, akkor ez még a kormánypárti frakciók soraiban is igen nagy meglepetést okozott. Ez korábban soha sem merült fel, és annak tartalmáról még a kormánypárti  képviselők, de maga a mezőgazdasági kabinet vezetése sem tudott semmit. Ráadásul a kormány annak rendkívüli, sürgős tárgyalását kérte.

Az  "integrált mezőgazdasági termelésszervezés" fogalma alaptörvénybe illesztésének hátterében  – amint azt a belső körökből származó információk  alapján némiképp sikerült összerakni  - a potenciális nagytőkés integrátorok  "kívánsága" és a velük való előzetes megállapodás állhatott. Eszerint az állam az integrációs feladatokat a hét euro-régiónak megfelelően szétosztaná, és egy-egy nagytőkés integrátornak koncesszióba adná több évtizedre. Így a  gazdálkodás  teljes  haszna ezekhez az integrátorokhoz vándorolna, ezek lennének az abszolút  "profitcentrumok".  Ez szöges ellentétben áll az általunk képviselt szövetkezeti modellel. A szövetkezet ugyanis az azt létrehozó egységeknek, családoknak a teljes vertikum hasznát visszaosztja, így azok válnak  "profitcentrummá", a munka haszna helyben marad, és a helyi gazdaságot, a helyi közösséget erősíti.

Ebben a helyzetben magam  nem csupán két egymást követő frakcióülésen, hanem  a mezőgazdasági bizottságban majd a törvénytervezet általános és részletes vitájában is többször kifejtettem a  tervezettel szemben fennálló súlyos aggályaimat.  Ezen túl módosító indítványt terjesztettem elő, melyben a programunktól idegen  "integrált  mezőgazdasági termelésszervezés" meghatározatlan tartalmú fogalma helyett a  - márciusban kormányhatározattal megerősített Nemzeti Vidékstratégiában rögzített  - "családi gazdálkodás" és  "szövetkezés" beemelését javasoltam az Alaptörvénybe a földforgalom és üzemszabályozás mellé.

A végszavazást megelőző, december 17-ei, hétfő délelőtti frakcióülésen érveimet összefoglaltam, megismételtem, és határozott formában kifejeztem, hogy az Alaptörvény harmadik módosítását változatlan formában elfogadhatatlannak tartom. Az a nagytőke által uralt dél-amerikanizálódó vidékhez és agráriumhoz vezet, ahol néhány nagytőkés érdekcsoport maga alá gyűri,  "integrálja" az adott régió egész mezőgazdaságát, így annak teljes haszna az integrátorokhoz, és nem a gazdálkodó családokhoz  kerül. Ráadásul ez ellentétes mindazzal, amit hirdettünk, és amire megítélésem szerint a soha korábban nem tapasztalt felhatalmazást kaptuk a magyar társadalomtól.

Miután mindezek ellenére a parlamenti szavazás során a kormánypárti frakciók - számomra megdöbbentő módon az MSZP-vel teljes egyetértésben!  - módosító indítványomat két Fideszes képviselőtársam kivételével elvetették, ezzel a családi gazdasági és szövetkezeti modell helyett a nagytőkés integrációs modellt választották, ezért az emberektől kapott felhatalmazás birtokában jó lelkiismerettel mást nem tehettem, mint hogy  - az Alaptörvényben rögzített önálló mandátumra vonatkozó jogosultságommal élve  - nemmel szavaztam az Alaptörvény harmadik módosítására vonatkozó törvényjavaslatra.

A Fidesz frakció vezetése mindezért – miután „kötelező támogató szavazást” rendelt el - 250 ezer Ft pénzbüntetést szabott ki rám, aki nyíltan érvelve megkíséreltem visszatéríteni az Alaptörvény módosítását az eredeti, meghirdetett néppárti programunkhoz, és annak ellenére, hogy  a hatályos alaptörvény egyebek mellett egyértelműen kimondja, hogy a képviselő  a döntését illetően nem utasítható. A szoros értelmében vett népképviseletet, illetve végső soron saját működésének jogalapját, azaz az Alaptörvényt, ezzel a rendszer egészét kérdőjelezi meg.