Mégiscsak elvették a nemzeti parkok földjeit

Múltkor kétharmad kellett volna a javaslat elfogadásához, de nem volt meg – a kormánypárt most átnyomta feles többséggel. Valakiknek nagyon fontos lehet.


Április 14-én még azt írhattuk: nem veszik el a nemzeti parkok földjeit, mert nem volt meg az „állami földvagyon egységes kezeléséről” szóló törvénymódosítás elfogadásához szükséges kétharmados támogatás. Számos jel mutatta, hogy a nemzeti parkok meggyöngítése még a Fideszben is feszültségeket kelt: ellenezte Bencsik János, nem támogatta az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága, „véletlenül” több miniszter is rossz gombot nyomott meg a szavazáskor, és a hírek szerint nem nézte jó szemmel Kövér László házelnök sem. A kormánypártokon kívül mindenki elutasítja az elképzelést, nemcsak az ellenzék – például az ügyben elég meggyőző publicisztikát író „vidéki LMP-s”, Sallai R Benedek –, hanem 170 civil szervezet és az a több ezer ember is, aki tiltakozásul levelet küldött az Országgyűlésnek.


A javaslat leszavazása után lehetőség lett volna korrigálni, meghallgatni az ellenérveket – például olyan neves, elismert természetvédőket, mint Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója, aki a Heti Válaszban mondta el, hogy megítélése szerint a földek elvétele tönkreteheti a nemzeti parkokat – és esetleg visszalépni, ahogy például a kormány nagyon bölcsen megtette a felsőoktatást érintő terveknél. Ott Palkovics államtitkár kifogta a szelet a tiltakozások vitorlájából, és van rá esély, hogy az egyetemi világban józan, valódi problémákat orvosló, de károkat nem okozó átalakítás történjen. Vagy egy közelebbi példát említve, a Normafa-ügyében, ahol Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármesternek sikerült türelmes aprómunkával addig csiszolnia a készülő projektet, hogy végül még azok is megszerették, akik kezdetben a legrosszabbtól tartottak.


A módosítás a Hortobágyot veszélyezteti leginkább, ahol sok a haszonbérbe adott legelő.

Fotó: Szabó Balázs


A mezőgazdaság és a természetvédelem ügyeiben a jelek szerint marad az erőpolitika. A földvagyon-javaslatból csak kiszedegették a sarkalatos paragrafusokat, de a tartalmán nem változtattak, így megszavazható lett feles többséggel, amit a Fidesz-frakció ma reggel meg is tett. Nemmel ezúttal csak Bencsik János voksolt a kormánypártból.


A természetvédő szervezetek szerint a módosítás alkotmányellenes, mert a védett területek elért védettségi szintjét visszafelé módosítani nem lehet, ezért a köztársasági elnökhöz fordulnak. Lehet, hogy jogilag nem lesz igazuk: a módosítás inkább a gyakorlatban hozza rosszabb, gyengébb helyzetbe a nemzeti parkokat, amelyek földjeit ezután a Nemzeti Földalap fogja haszonbérbe adni a gazdáknak, és csak kisebb területek maradhatnak meg saját vagyonkezelésükben.


Minden rosszhiszeműséget, földmutyivádat, uniós támogatás-elhalászási gyanút félretéve ez a módosítás akkor is visszaveti a nemzeti parkok húsz éve folytatott békés építkezését, erősítését, ha tényleg senki nem szánthatja fel repceföldnek a hortobágyi pusztákat – mert a kormányzati ígéret szerint a jogszabályok nem változnak, a természetvédelmi kezelés előírásai továbbra is érvényesek lesznek. A parkoknak azonban a földek haszonbérbe adása jelentős bevételeket biztosított – ezt állítólag továbbra is megkapják –, és garantálta, hogy az előírásokat szigorúan számon tudták kérni a gazdákon. Például, hogy ne akkor küldjék rá a munkagépet a földre, ha éppen ott fészkel a túzok, vagy annyit és úgy legeltessenek, hogy az jót tegyen a pusztának. Ezzel szemben áll az „egységesség” elvont szempontja, hogy minden állami föld legyen az NFA-nál.


Pedig az egységesség akkor is érvényesült volna, ha kimondják – legalább távlati célként –, hogy a kijelölt határokon belül a földek java részét állami tulajdonba kell venni, és minden állami földet a nemzeti parki igazgatóságok kezeljenek. Ez garantálta volna, hogy a tíz hazai nemzeti park forintban kifejezhetetlen értékei – az alföldi puszták, a Bükk és a Börzsöny erdei – egyszer s mindenkorra megmaradjanak mindnyájunk közös kincsének.






Cikk megjelenésének dátuma: 2015. 04. 28.
Cikk forrása

2015. április

© 2013 Kié legyen a föld?